Mukafüzet
Mert "mélységes mély a múltnak kútja" - vize a telihold fényében dupla tükör. Ki mit lát benne, hoz föl belőle? Törékeny álom, fölszálló pára, mégis az égen, mégis a mélyben ott tündököl.
Mélybe tekintő szépséges álmokat!én
Csillagfény hull a földre
sebes lábaimon
ibolyamezőn gázolok...
Várnai Zseni: Éveim
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
"S mint ahogy csak egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanatában segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete,úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem "másféle", ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló." Márai Sándor
Ha leeszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.
- Tatiosz
Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.
- William Blake
**A nem-cselekvés nem azt jelenti, hogy nem jössz, ha hívnak és nem mégy, ha küldenek; hogy nem védekezel, ha támadnak és nem cselekszel, ha cselekvésre bíztatnak; hogy egy helyben állsz, és nem haladsz az áramlással; hogy elkeseredetten kötődsz, és nem engedsz.
Lao-Ce
Szabó Lőrinc :
Valami örök
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem.
Reményik Sándor: Ne ítélj (1939.)
"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."
Jókai Mór
/sz: 1825. február 18./
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
(József Attila)
Weöres Sándor: Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd
egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.
Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy
Ő a legjobb anya.
Kell, hogy legyen benned némi bizalom, nem csupán hit, mert a bizalom bensőséges… .
Valami enged a hívásnak, hogy ne kapaszkodj tovább magadba,
hanem bízd magad a létre.
Ez az elengedés a te jelenlétedben lesz megfigyelhető."
Mooji
Ralph Waldo Emerson
WEÖRES SÁNDOR
A TELJESSÉG FELÉ
TÍZ LÉPCSŐ
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Szabó Lőrinc:
Nyár
Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!
hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.
Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.
föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,
függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága
túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora
vagy az se emel!...Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatüntek...
Magukkal vitték a szemünket!
A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.
(Rudolf Steiner)
"Nézz meg egy embert-
ott térdel a körülmények előtt.
Nézz meg egy varázslót-
ott térdelnek előtte a körülmények."
Duncan Shelley
Reményik Sándor: Ha majd...
Ha majd fűszál leszek,
Mert az leszek,
Igénytelen egyetlen-egy fűszál,
Egy a sok-sok közül, ahogyan most
A hó alól kibukva sorba áll, -
Ha majd fűszál leszek,
Lesz-e emlékem régi életemről,
A fájdalmasról, torzról, tévedettről?
Ó, voltak itt is fűszál-perceim,
Igénytelenek, tiszták, szabadok,
Az egész réttel együtt-zizzenők,
Nem nagyzolók, és nem hitegetők, -
Ó, néha itt is hajnal ragyogott.
A hajnal harmatot is hullatott:
Részvét esője csókolta fejem,
És tündöklött az álom-kék magasság
A lelkembe hullt harmatcseppeken.
E ritka, drága fűszál-perceket,
Amikor nyitva láttam az eget:
Ezeket nem hagyom a sírverembe.
Magammal viszem fűszál-életembe
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.
Khalil Gibran
Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.
J.Grogan
"Számos természeti népnél, ha valaki a gyógyítóhoz fordul segítségért, mert csüggedt, depressziós lett vagy elvesztette kapcsolatát Istennel, a gyógyító a következő kérdéseket teszi fel:
-Mióta nem táncolsz?
-Mióta nem énekelsz?
-Mióta mellőzöd az elbűvölő meséket?
-Mióta mellőzöd a csend tökéletes békéjét?”
Weöres Sándor : Örök pillanat.
"Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon."
Márai Sándor:
"Van egyfajta tűz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fűt, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani."
Hamvazkodjál hívő lélek,
mert porba tér ez az élet.
Akármennyit örvendeznél,
ne feledd, hogy porból lettél.
Hamvazkodjál, te dúsgazdag,
mert javaid cserben hagynak.
Évek szállnak, és maholnap
átadod mind földi pornak.
Hamvazkodjál, szegény ember,
viseld sorsod türelemmel.
Hamu hull a gyötrelemre,
s irgalom a hű szívekre.
Örömeink mind elmúlnak,
könnyeink is porba hullnak.
Boldogok, kik megjavulnak,
hamu szaván megindulnak.
Ó, ki tested meggyötörted
s a Golgotán összetörted.
Adj nekünk is töredelmet,
testünk felett győzedelmet.
(Sótári Énektár 1693)
Szavak, szavak, szabadító szavak,
Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak!
Hogy kongók vagytok, üresek, szegények,
Hogy nem éri be veletek a lélek.
Szavak, szavak, szabadító szavak,
Én most tőletek bocsánatot kérek.
Mert sokszor, sokszor megváltottatok,
Magam fölé felmagasztaltatok,
Bűnből, világból kiemeltetek, -
Mert külön lélek zengő lelketek,
És zengéstekből külön élet támad,
Hadat izenve kínnak és halálnak.
Szavak, szavak, szabadító szavak,
Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak!
Pedig hurcolni ilyen életet
Csak szavak szent mámorában lehet.
S be nagy dolog kimondani a szót,
A kellőt, illőt, épp-odavalót,
Pótolhatatlant és páratlan-egyet,
Melyet az Isten csak nekem teremtett,
Melynek gyökere földi szenvedés,
És földi szenny, és földi szerelem,
De koronája csillagokig ér,
És benne zúg a világegyetem.
S ha kimondottam a megváltó szót,
A magamat és mást szabadítót,
Az égig zengőt: mily komor öröm
Világok felett állni vele fönn,
S egy szürke élet-foszlányt fénybe szőve,
Mint örök-égő csóvát vetni le
A hegytetőről a múló időbe.
Kannyegiszer Leonid:
"Az emberi szív nem boldogságra, ragyogásra vágyik!"
"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja. "
Albert Einstein
Magyarok "himnusza" régről:
URUNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDEN NAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S
LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE

Dr. Szirmay Endre: Folyamat-elmúlás
"Eljutottál ím a vizek partjára....-talán látni akarod a bizonyosság szikláit?
...kongásukat elnyeli a köd, de szilárdságuk a fény billentyűit is
szóra bírja.-szikrákat gyújtva...
Az ember nem hagyja magát. Mindenki ismeri és kiméri a maga idejét....
s amíg értelme győz, meghódítja a jelent önmagának. Én már nem
költözködöm sem az elmúlással, sem az idő korlátozó erejével. Nem
akarok senkit legyőzni- legfeljebb önmagamat.
Az állandóság partjain megvetem a lábam- a víz meg hadd folyjon
szabadon. Hiába kongat már a harang. Bennem és körülöttem már csönd
van...."
"Nekem nagyon hiányzanak majd a föld, a fák, a csillagok,
S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok."
Székely János
Dr. Gyökössy Endre
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesz magányuk.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
"Kívánom Neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom Neked. "
"Kívánok én hitet, kedvet,
Szép szerelmet, hű türelmet,
Utakhoz fényt, csodát, álmot,
Békességes boldogságot,
Magyar szót, s az égre kéket,
Emberarcú emberséget,
Verseket, célt, igazságot,
Daltól derűs, jobb világot,
Bokrok mellé társnak fákat,
Napfényt, amely el nem fárad,
Tekintetet szembenézve,
Éjt, meg nappalt soha félve,
Kézfogásos tiszta csöndet,
És mosolyból minél többet!"
Balogh József verse
Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent. /William Blake
"Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk." Robert Louis Stevenson
"Most eredj és élj, mert a világ a tiéd! " Hamvas Béla
Kérlek, Uram, ne vedd el tőlem
a hajnalokat, pára száll olyankor
a tájra, s a fák térdig állnak a könnyű
fehérségben
Kérlek téged, hagyd meg nekem
az esőtől ázott föld szagát, hadd
szívjam magamba a fák friss
lélegzetét
Kérlek, engedd látnom, hogyan
nyugszik le a nap, ott felejtve
vörösségét a lassan sötétülő
égbolton
Kérlek, Uram, segíts meghallani,
amikor tiszta énekükkel egymást
keresik a könnyű röptű, szabad
madarak
Add meg, Uram, azt a nyugalmat,
amit csupán a fenyőktől ölelt
csendes tisztáson érezhet meg
az utazó
Engedd megérintenem a patak
kristályvizében a sima kavicsok
zöld mohával benőtt hátának
bársonyát
Ó, Uram, vegyél észre engem,
tétován járok minden úton,
fejem konokul földre szegem,
s elhagy erőm
Engedd, hogy meghalljam a
sírók panaszát, mert könnyüktől
áradnak a folyók és sósak az
óceánok
Vedd el tőlem az aggodalmat,
amitől árnyék borul napjaimra,
s éjszakánként színüket vesztik
álmaim
Kérlek, add, hogy soha ne érezzek
gyűlöletet azok iránt, akik nem
tudják, miért cselekszik
a rosszat
Engedd, hogy mindig tudjak
gyönyörködni a gyerekek
világra csodálkozó ártatlan
szemében
Kérlek, add meg nekem, hogy
rá tudjak hajolni a gyönge
öregek ráncokkal megírt
kezére
Ó, Uram, segíts felismernem
a zajban az öröktől fogva szóló
zenét, s a mindenekben fölzengő
harmóniá
URUNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDEN NAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S
LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE
"A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. "(Charlie Chaplin)... az emberek a saját érzelmeiktől félnek a legjobban, és ezek közül is leginkább a szeretettől! sokan még ...csak nem is értik, amit írok, de nekik így a jó, mert ha értenék, az nagyon fájna!
"Lélek csak lelket szerethet, lángészt csak lángész érthet meg."
Stifter
"Vannak lángelmék, akiket csodálunk, de mégsem szeretünk, és vannak mások, akik tetszenek anélül, hogy tisztelnénk őket, de mindennél kedvesebbek a számunkra az olyanok, akikben mindkettő megvan, és akiket mintha egyenesen nekünk teremtették volna. Ezeket magunkba szívjuk, ezekkel táplálkozunk, ezek segítenek élnünk."
Flaubert
" Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bűnt.... És elfogadtatja velünk a látomását, arra kényszerít, hogy amennyire tőlünk telik, alkalmazkodjunk korlátolt képzetéhez. És soha nem tudja meg, hogy valaki másnak a szemében - akinek ragaszkodása számunkra értéktelen- fényesen ragyog kiválóságunk, tündöklik tehetségünk, arcunk egy isten arca." Mauriac
"A nagy emberek kiválóbbak szellemük foka és terjedelme által.... A legnagyobb lángész a legtöbbet tartozik másoknak." Emerson
A lassú kór, a láz még csábos bíborával,
Érlelni gyönge már a dús gyümölcsöket.
S hazug szavai egy utolsó párbeszédnek,
S parkokban mélyenincs tavak homálya ring
Az érett szenvedést rég elfogadni készek.
A szív és szédülést a rossz varázslatokban,
S ki megkóstolta már a lótuszt, izgatottan
Beszívja most az ősz bódító illatát.

"A tehetségben van valami kihívás, amit megátalkodott gyűlölet és mélyre ható rágalom büntet." A. France
"A boldog gyerek olyan, mintha öreg lélek élne új testben, arca komoly ugyan, de amikor elmosolyodik, napsugár ragyogja be a világot."
Anne Cameron
"Töprengtem a szerelmen... Rájöttem, hogy mi a baj velünk. Az emberek szerelmesek lesznek, életükben először. És mibe lesznek szerelmesek? Egy asszonyba... Minden tudás, minden útmutatás nélkül nekikezdenek a legveszedelmesebb és legszentebb kísérletnek...
Rosszul fognak hozzá a szerelemhez.
A csúcsnál kezdik. Lehet-e csodálkozni rajta, hogy milyen átkozottul rosszul sül el a dolog?... hogy kellene a szerelemnek kezdődnie... Egy fa. Egy szikla. Egy felhő..."
(Carson Mc. Cullers: Egy asszonyszem tükrében)
"Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.
Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.
Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,
És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,
Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.
Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.
Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,
És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”
(Kahlil Gibran: A próféta)
" A szerelem végleges és végtelen.
Mindig úton vagyunk feléje, nagyrészt káprázat, illúzió, de ennek a varázslatnak a felvillanó mélyében ismerjük meg igazán a másikban szunnyadó örök értékeket, végeláthatatlan szépséget.
Szépnek maradni, szépséget őrizni, akkor is szépnek látni, ha elhagynak, ha elhagyunk.
Minden ember lelkében egy dal van, a költő kifogyhatatlan szerelemmel látja az egész világot, és én is ennek a világnak a része vagyok. "
(Örök visszatérés mítosza)
"Nem kell a mondhatatlant mondani, elég a nehezen mondhatót."
(Nemes Nagy Ágnes)
"Senki se jöhessen hozzád úgy, hogy nem válik jobbá és boldogabbá, amikor elmegy. Mindenki kedvességet lásson az arcodon, a szemedben és a mosolyodban."
Teréz anya
"Mindig mosolyogj vissza a gyerekekre. Amikor nem veszed észre őket azt a hitet rombolod le bennük, hogy a világ jó."
Pam Brown
A következő pár sor akár a kognitív +sématherápia esszenciája is lehetne. Felszabadító sorok, jó tanácsok, kívánságok 2008.-ra:
Pablo Neruda ( Nobel-díj 1971):
H I M N U S Z A Z É L E T H E Z :
Lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni
a maga bocsánatát.
Lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét.
Lassan meghal az,
aki szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot ,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha nem beszél ismeretlenekkel.
Lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szemek fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit.
Lassan meghal az,
aki nem tudja a célpontját változtatni,
mikor boldogtalan a
munkájában, vagy a szerelemben.
Aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására.
Élj most!
Légy merész ma!
Cselekedj mindjárt (miután megfontoltan- vagy spontán, de teljes valóddal- döntöttél)!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond meg magadtól a boldogságot!
stb.
Antoine de Saint-Exupery (1900- 1944)
1944.-ben egy bevetésben eltűnt a tenger felett
Idézetek a Kisherceg írójától:
"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon
-ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."
" A tapasztalat bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz,
hanem az,
amikor
mindketten
ugyanabba az irányba néznek."
"....ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel a számomra a világon.
És én is egyetlen leszek a számodra. "
"...csak egyetlen igazi fényűzés van:
az emberi kapcsolatoké.
Ha csupán anyagi javakért dolgozunk:
magunk építjük magunk köré börtönünket.
Bezárjuk magunkat,
magányosan , hamunál hitványabb pénzünkkel,
amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni!"
"Egy hivatás nagysága elsősorban
talán abban van, hogy egyesíti az embereket.
Csak egyetlen igazi fényűzés van:
az emberi kapcsolatoké."
értelmet ad a halálnak is. "
photo.photojpl.com/tour/08chutewin/08chutewin.html
"Víz!
Se ízed nincs,
se színed,
se zamatod,
nem lehet
meghatározni téged.
Megízlelnek,
anélkül, hogy
megismernének.
Nem szükséges vagy az élethez:
maga az élet vagy!"
"Nem arra törekszünk, hogy örökkévalóak legyünk,
hanem arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk azonnal értelmüket.
Akkor megmutatkozik a semmi, amely
körülvesz bennünket."
"...Előbb minden felnőtt gyerek volt.
(De csak kevesen emlékeznek rá.)"
"Küldd el hozzám a kellő
pillanatban azt,
akinek van elegendő
bátorsága és
szeretete az igazság
kimondásához.
Az igazságot az ember nem
magának
mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok problém
éppen úgy oldódik meg,
hogy nem teszünk semmit."
ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
"Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél."
ÁLDÁS:
"Lépteid előtt Hold világoljon, lépteid mögött Nap világoljon!
Lakodat dombos helyre helyezd, életed hosszú legyen, életed ÖRÖK legyen!
Kaphatatlant megkaphassál, tarthatatlant megtarthassál!
Szószátyárok ne szidhassanak, szorgoskodók ne szorongassanak!
Taposott földed vassá váljék, taposók ellen vassá váljál!
Lenyelt ételed ízes legyen, laktató ételed bőven legyen!
Hordott ruhád rangos legyen, házad tája tisztes legyen!
Könyököd be ne verjed, tagjaid ne fájjanak!
Magas emberek áldása áldjon!
Víg vendéggel vígadozz!
Száz esztendeig élj! "
A legrövidebb ima
*Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima*
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, azidegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi feketenyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát? Persze, így könnyű! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
általszabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség
birtokában.Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine!...........Ámen! - mondja e két szót.
- Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram!..............Úgy legyen!
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja,
hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de
elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így
nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint
korábban.
- Lehet még egy kérésem?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon
álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni.
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni!
Elgondolkodtató:
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket!
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!
INNOKENTYIJ ANNYENSZKIJ
SZEPTEMBER
Arannyal futtatott, de satnyuló liget
A lassú kór, a láz még csábos bíborával,
S a késő nap heve megkurtult sugarával
Érlelni gyönge már a dús gyümölcsöket.
S megsárgult szőnyegek, s goromba nyomaink,
S hazug szavai egy utolsó párbeszédnek,
S parkokban mélyenincs tavak homálya ring
Az érett szenvedést rég elfogadni készek.
De veszteségben is szépségeket talált
A szív és szédülést a rossz varázslatokban,
S ki megkóstolta már a lótuszt, izgatottan
Beszívja most az ősz bódító illatát.
(Innokentyij Annyenszkij SZEPTEMBER)

Ó gyönyörű szép, titokzatos éj!
Égszínű gyermek, csöpp rózsalevél.
kisdedként az édes Úr jászolában megsimul
Szent Karácsony éjjel!
Ó foghatatlan csodálatos ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér
Egy világgal ér fel."
Meditációim során furcsa fává tudtam átváltozni képzeletben. Az első
meditációs élményemben egy Janus-arcú szép ruganyos testű Nymphává, karjaimból ágak nőttek, mintha egy legyezőt nyitottam volna ki kecses lendülettel, igy bontottam lombot. Kicsi mókus szaladt ágaim közt, kellemesen megborzongtam, amikor megült a hó egy kar-ágamon, meg tudtam benne mosakodni, felfrissülni, majd jött a szél, átfújt testemen, kifújt belőlem minden anyagi részt. Elemelkedtem a talajtól, - ami elmondhatatlan extázist, belső ujjongást okozott- magam lettem a SZÉL, eljuthattam oda, ahová akarok. Körbejárhattam, akit akarok..(fantasztikus volt, hogy megsimogathattam azokat, akiket nagyon szeretek
Annyira aranyosak a deguk. Egészen véletlenül lettem degu- tulajdonos....olyan csoda kis lények.... megismerik az embereket a neszezésükről, tudják ki az idegen,... előre jelzik, ha valaki- számukra nem megszokott ember- áll az ajtóban, ilyenkor hangosan visítanak...
átharaphatnák az ujjunk, de ehelyett puszilgatják, apró rágcsálásokkal,..... egymással fütyörészve beszélgetnek, énekelnek, mint a madarak.....tündérek....a virágokat szeretik a legjobban. én rendszeresen virágot "tolvajlok" miattuk...., bár most a fagyok miatt már nincs körömvirág sem pár hete....., pedig a betegeim észrevéve a "szenvedélyem" felajánlották, hogy "lopnak helyettem" virágot a kiskertből, ami az osztály előtt van
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nagy igazságot tartalmaznak a fenti sorok. Nagyon jó lenne, ha sok ember elolvasná és megfontolná.
Re: 2045 Törökbálint, Kazinczy F. u. 108.
N.M.M., 2012.12.30 15:25Köszönöm szépen. Az igazság fénye nagy. Előbb- utóbb eljut minden ember szívébe. Ezért is terveztem meg ezt a honlapot, mert ha morzsákkal tudok hozzájárulni a világossághoz, még ha nem is az én gyertyalángom hozom, hanem kölcsön kérem a mécsem, akkor is érdemes világítani. Legalábbis hinni abban, hogy azt tehetem.
1074 Budapest
Kiss Gabriella, 2012.10.23 11:43Isten Bőségesen Ellát Téged Minden Jóval, Boldogulásod Még a Legszebb Álmaidat is Felülmúlja!!!
Re: 1074 Budapest
N.M.M., 2012.12.30 15:21
Köszönöm szépen a hozzászólást. Én is hasonlóképp gondolom. Néha még hiszem is, és még ritkábban merem "bevágyni". A Teremtő bősége és szeretete valóban végtelen, mi pedig az ő kiáradásai vagyunk és szeretett gyermekei egyaránt. :-)
2045 Törökbálint, Kazinczy F. u. 108.
Pap Józsefné, 2011.05.06 18:43