Dr. Nagy Mária Magdolna

 Mukafüzet

 

Mert "mélységes mély a múltnak kútja" - vize a telihold fényében dupla tükör. Ki mit lát benne, hoz föl belőle? Törékeny álom, fölszálló pára, mégis az égen, mégis a mélyben ott tündököl.
Mélybe tekintő szépséges álmokat!én

 

Csillagfény hull a földre

sebes lábaimon

ibolyamezőn gázolok...

 

 

 

 

"S mint ahogy csak egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanatában segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete,úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem "másféle", ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló." Márai Sándor

 

 

Ha leeszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.

- Tatiosz

 

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.
- William Blake

www.youtube.com/watch

  **A nem-cselekvés nem azt jelenti, hogy nem jössz, ha hívnak és nem mégy, ha küldenek; hogy nem védekezel, ha támadnak és nem cselekszel, ha cselekvésre bíztatnak; hogy egy helyben állsz, és nem haladsz az áramlással; hogy elkeseredetten kötődsz, és nem engedsz.

 "Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

Jókai Mór 
/sz: 1825. február 18./

 

 

 

 

 "Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."

(József Attila)

 

 

 

Weöres Sándor: Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd

egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.

Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy

 

 

 

 

 

 

 WEÖRES SÁNDOR

A TELJESSÉG FELÉ

TÍZ LÉPCSŐ

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. 
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

 

 

 

 

Szabó Lőrinc:

 

Nyár


Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!
hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.
Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.
föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,
függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága
túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora
vagy az se emel!...Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatüntek...
Magukkal vitték a szemünket!

A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.

(Rudolf Steiner)

 

  
"Nézz meg egy embert-
ott térdel a körülmények előtt.
Nézz meg egy varázslót-
ott térdelnek előtte a körülmények."

                                                                                                     Duncan Shelley

 

  

 Reményik Sándor: Ha majd...

Ha majd fűszál leszek,
Mert az leszek,
Igénytelen egyetlen-egy fűszál,
Egy a sok-sok közül, ahogyan most
A hó alól kibukva sorba áll, -
Ha majd fűszál leszek,
Lesz-e emlékem régi életemről,
A fájdalmasról, torzról, tévedettről?

Ó, voltak itt is fűszál-perceim,
Igénytelenek, tiszták, szabadok,
Az egész réttel együtt-zizzenők,
Nem nagyzolók, és nem hitegetők, -
Ó, néha itt is hajnal ragyogott.

A hajnal harmatot is hullatott:
Részvét esője csókolta fejem,
És tündöklött az álom-kék magasság
A lelkembe hullt harmatcseppeken.
E ritka, drága fűszál-perceket,
Amikor nyitva láttam az eget:
Ezeket nem hagyom a sírverembe.

Magammal viszem fűszál-életembe

 

 

 

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

 

 

 

 

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

 

 Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.

J.Grogan

 

 

 

 

"Számos természeti népnél, ha valaki a gyógyítóhoz fordul segítségért, mert csüggedt, depressziós lett vagy elvesztette kapcsolatát Istennel, a gyógyító a következő kérdéseket teszi fel:
-Mióta nem táncolsz?
-Mióta nem énekelsz?
-Mióta mellőzöd az elbűvölő meséket?
-Mióta mellőzöd a csend tökéletes békéjét?”

 

 

Weöres Sándor : Örök pillanat.

"Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon."

 

 

 

 

 Márai Sándor:
"Van egyfajta tűz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fűt, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani."

 

 Hamvazkodjál hívő lélek,
mert porba tér ez az élet.
Akármennyit örvendeznél,
ne feledd, hogy porból lettél.

Hamvazkodjál, te dúsgazdag,
mert javaid cserben hagynak.
Évek szállnak, és maholnap
átadod mind földi pornak.

Hamvazkodjál, szegény ember,
viseld sorsod türelemmel.
Hamu hull a gyötrelemre,
s irgalom a hű szívekre.

Örömeink mind elmúlnak,
könnyeink is porba hullnak.
Boldogok, kik megjavulnak,
hamu szaván megindulnak.

Ó, ki tested meggyötörted
s a Golgotán összetörted.
Adj nekünk is töredelmet,
testünk felett győzedelmet.

(Sótári Énektár 1693)

 

 

 

Kannyegiszer Leonid:
"Az emberi szív nem boldogságra, ragyogásra vágyik!"

 "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja. " 
Albert Einstein

 

 

 

 

 

Magyarok "himnusza" régről:

URUNK ISTENÜNK

 

 

 

BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.

 

 

 

ELŐTTÜNK SZENT NEVED,

 

 

 

TÖRVÉNY AKARATOD.

 

 

 

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,

 

 

 

MAGADON VISELED.

 

 

 

BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,

 

 

 

NEKÜNK ELENGEDED.

 

 

 

TE KEZED  VEZET

 

 

 

KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S

 

 

 

LEFEJTED RÓLUNK

 

 

 

GONOSZ JÁRMÁT.

 

 

 

TIÉD A NAGYVILÁG

 

 

 

ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,

 

 

 

MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,

 

 

 

 Dr. Szirmay Endre: Folyamat-elmúlás

"Eljutottál ím a vizek partjára....-talán látni akarod a bizonyosság szikláit?
...kongásukat elnyeli a köd, de szilárdságuk a fény billentyűit is
szóra bírja.-szikrákat gyújtva...
Az ember nem hagyja magát. Mindenki ismeri és kiméri a maga idejét....
s amíg értelme győz, meghódítja a jelent önmagának. Én már nem
költözködöm sem az elmúlással, sem az idő korlátozó erejével. Nem
akarok senkit legyőzni- legfeljebb önmagamat.
Az állandóság partjain megvetem a lábam- a víz meg hadd folyjon
szabadon. Hiába kongat már a harang. Bennem és körülöttem már csönd
van...."

 

 ‎"Nekem nagyon hiányzanak majd a föld, a fák, a csillagok,
S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok."
Székely János

Dr. Gyökössy  Endre

 

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesz magányuk.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

 

 

 

 

 

 

 

"Kívánom Neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom Neked. "

 

 

Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent. /William Blake

 

"Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk." Robert Louis Stevenson

 

"Most eredj és élj, mert a világ a tiéd! " Hamvas Béla

 

 

 

 

 

URUNK ISTENÜNK

 

 

 

BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.

 

 

 

ELŐTTÜNK SZENT NEVED,

 

 

 

TÖRVÉNY AKARATOD.

 

 

 

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,

 

 

 

MAGADON VISELED.

 

 

 

BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,

 

 

 

NEKÜNK ELENGEDED.

 

 

 

TE KEZED  VEZET

 

 

 

KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S

 

 

 

LEFEJTED RÓLUNK

 

 

 

GONOSZ JÁRMÁT.

 

 

 

TIÉD A NAGYVILÁG

 

 

 

ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,

 

 

 

MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,

 

 

 

www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch_popup

 www.youtube.com/watch

 

 

 

 

"A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. "(Charlie Chaplin)... az emberek a saját érzelmeiktől félnek a legjobban, és ezek közül is leginkább a szeretettől! sokan még ...csak nem is értik, amit írok, de nekik így a jó, mert ha értenék, az nagyon fájna! 

 

 

 

 

"Lélek csak lelket szerethet, lángészt csak lángész érthet meg."  

Stifter

 

"Vannak lángelmék, akiket csodálunk, de mégsem szeretünk, és vannak mások, akik tetszenek anélül, hogy tisztelnénk őket, de mindennél kedvesebbek a számunkra az olyanok, akikben mindkettő megvan, és akiket  mintha egyenesen nekünk teremtették volna. Ezeket magunkba szívjuk, ezekkel táplálkozunk, ezek segítenek élnünk."     

 Flaubert

" Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bűnt.... És elfogadtatja velünk a látomását, arra kényszerít, hogy amennyire tőlünk telik, alkalmazkodjunk korlátolt képzetéhez. És soha nem tudja meg, hogy valaki másnak a szemében - akinek ragaszkodása számunkra értéktelen- fényesen ragyog kiválóságunk, tündöklik tehetségünk, arcunk egy isten arca." Mauriac  

  "A  nagy emberek kiválóbbak szellemük foka és terjedelme által....    A legnagyobb lángész a legtöbbet tartozik másoknak."                      Emerson

 

 

 

 

 

"A tehetségben van valami kihívás, amit megátalkodott gyűlölet és mélyre ható rágalom büntet."  A. France 

 

 

 

"A  boldog gyerek olyan, mintha öreg lélek élne új testben, arca komoly ugyan, de amikor elmosolyodik, napsugár ragyogja be a világot."

Anne Cameron 

 

 

 

"Töprengtem a szerelmen... Rájöttem, hogy mi a baj velünk. Az emberek szerelmesek lesznek, életükben először. És mibe lesznek szerelmesek? Egy asszonyba... Minden tudás, minden útmutatás nélkül nekikezdenek a legveszedelmesebb és legszentebb kísérletnek...
Rosszul fognak hozzá a szerelemhez.
A csúcsnál kezdik. Lehet-e csodálkozni rajta, hogy milyen átkozottul rosszul sül el a dolog?... hogy kellene a szerelemnek kezdődnie... Egy fa. Egy szikla. Egy felhő..."
(Carson Mc. Cullers: Egy asszonyszem tükrében)

"Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.
Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.
Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,
És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,
Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.
Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.
Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,
És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”

(Kahlil Gibran: A próféta)

 

 

 

" A szerelem végleges és végtelen.
Mindig úton vagyunk feléje, nagyrészt káprázat, illúzió, de ennek a varázslatnak a felvillanó mélyében ismerjük meg igazán a másikban szunnyadó örök értékeket, végeláthatatlan szépséget.
Szépnek maradni, szépséget őrizni, akkor is szépnek látni, ha elhagynak, ha elhagyunk.
Minden ember lelkében egy dal van, a költő kifogyhatatlan szerelemmel látja az egész világot, és én is ennek a világnak a része vagyok. "

(Örök visszatérés mítosza)

"Nem kell a mondhatatlant mondani, elég a nehezen mondhatót."
(Nemes Nagy Ágnes)  

 

 

 

"Senki se jöhessen hozzád úgy, hogy nem válik  jobbá és boldogabbá, amikor elmegy. Mindenki kedvességet lásson az arcodon, a szemedben és a mosolyodban."

Teréz anya

 

 

 

 

 

"Mindig mosolyogj vissza a gyerekekre. Amikor nem veszed észre őket  azt a hitet rombolod le bennük, hogy a világ jó."

Pam Brown

 

 

A következő pár sor akár a kognitív +sématherápia esszenciája is lehetne. Felszabadító sorok, jó tanácsok, kívánságok 2008.-ra:

 

 

 

Pablo Neruda ( Nobel-díj 1971):

             H I M N U S Z     A Z   É L E T H E Z :

 

 

 

 

Lassan meghal az,

aki soha  nem megy útra,

aki nem olvas,

aki nem hallgat zenét,

aki nem tudja megtalálni

a maga bocsánatát.

 

 

Lassan meghal az,

aki elvesztette önszeretetét,

aki nem fogadja más segítségét.

 

 

Lassan meghal az,

aki szokásainak rabja lett,

aki mindig ugyanazt az utat járja,

aki soha nem változtat  támaszpontot ,

aki nem meri öltözete színét cserélni

vagy soha nem beszél ismeretlenekkel.

 

 

Lassan meghal az,

aki elkerüli a szenvedélyt

és az izgalom örvénylését,

amely a szemek fényét gyújtja 

és gyógyítja a szív sebeit.

 

 

Lassan meghal az,

aki nem tudja a célpontját változtatni,

mikor boldogtalan a

munkájában, vagy a szerelemben.

Aki nem mer veszélyt vállalni

az álmai megvalósítására.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Élj most!

Légy merész ma!

Cselekedj mindjárt (miután megfontoltan- vagy spontán, de teljes  valóddal- döntöttél)!

Ne hagyd magad lassan meghalni!

Ne vond meg magadtól a boldogságot!

stb.

 

 

 

 

 

 

Antoine de Saint-Exupery (1900- 1944)

1944.-ben  egy bevetésben eltűnt a tenger felett

 

Idézetek a Kisherceg írójától:

 

"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon

-ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."

 

 

" A tapasztalat bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz,

hanem az,

amikor

mindketten

ugyanabba az irányba néznek."

 

 

  "....ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.

Egyetlen leszel a számomra a világon.

És én is egyetlen leszek a számodra. "

 

 

"...csak egyetlen igazi fényűzés van:

az emberi kapcsolatoké.

 

Ha csupán anyagi javakért dolgozunk:

magunk építjük magunk köré börtönünket.

Bezárjuk magunkat,

magányosan , hamunál hitványabb pénzünkkel,

amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni!"

 

"Egy hivatás nagysága elsősorban

talán abban van, hogy egyesíti az embereket.

Csak egyetlen igazi fényűzés van:

az emberi kapcsolatoké."

 

 

értelmet ad a halálnak is. "

 

 

 photo.photojpl.com/tour/08chutewin/08chutewin.html

 

 

"Víz!

 

Se ízed nincs,

 

se színed,

 

se zamatod,

 

nem lehet

 

meghatározni téged.

 

Megízlelnek,

 

anélkül, hogy

 

megismernének.

 

Nem szükséges vagy az élethez:

maga az élet vagy!"

 

 

"Nem arra törekszünk, hogy örökkévalóak legyünk,

hanem arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk azonnal értelmüket.

Akkor megmutatkozik a semmi, amely

körülvesz bennünket."

 

"...Előbb minden felnőtt gyerek volt.

(De csak kevesen emlékeznek rá.)"

 

 

 

"Küldd el hozzám a kellő

pillanatban azt,

akinek van elegendő

bátorsága és

szeretete az igazság

kimondásához.

Az igazságot az ember nem

magának

mondja meg, azt mások

mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok problém

éppen úgy oldódik meg,

hogy nem teszünk semmit."

 

 

 

 

 

ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

 

 

 

 

 

 

 

"Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁLDÁS:

 

"Lépteid előtt Hold világoljon, lépteid mögött Nap világoljon!

Lakodat dombos helyre helyezd, életed hosszú legyen, életed ÖRÖK legyen!

Kaphatatlant megkaphassál, tarthatatlant megtarthassál!

Szószátyárok ne szidhassanak, szorgoskodók ne szorongassanak!

Taposott földed vassá váljék, taposók ellen vassá váljál!

Lenyelt ételed ízes legyen, laktató ételed bőven legyen!

Hordott ruhád rangos legyen, házad tája tisztes legyen!

Könyököd be ne verjed, tagjaid ne fájjanak!

Magas  emberek áldása áldjon!

Víg vendéggel vígadozz!

Száz esztendeig élj! "

 

 

 

  A legrövidebb ima


*Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima*

Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, azidegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi feketenyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát? Persze, így könnyű! - s majdnem nevetek.

A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
általszabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...

A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.

  A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség
birtokában.Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine!...........Ámen! - mondja e két szót.
- Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram!..............Úgy legyen!
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja,
hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de
elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így
nem hibázhatnak.

Mereven állunk, feltartott kézzel.

Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint
korábban.
- Lehet még egy kérésem?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.

Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.

- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon
álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?

Egy mély sóhajjal álomba merül a néni.
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni!

Elgondolkodtató:
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket!
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!

 

 

 INNOKENTYIJ    ANNYENSZKIJ  

    SZEPTEMBER

 

 

Ó gyönyörű szép, titokzatos éj!
 Égszínű gyermek, csöpp rózsalevél.
kisdedként az édes Úr jászolában megsimul
Szent Karácsony éjjel!
Ó foghatatlan csodálatos ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér
Egy világgal ér fel."

 

 

Meditációim során furcsa fává tudtam átváltozni képzeletben. Az első

meditációs élményemben egy Janus-arcú szép ruganyos testű Nymphává, karjaimból ágak nőttek, mintha egy legyezőt nyitottam volna ki kecses lendülettel, igy bontottam lombot. Kicsi mókus szaladt ágaim közt, kellemesen megborzongtam, amikor megült a hó egy kar-ágamon, meg tudtam benne mosakodni, felfrissülni, majd jött a szél, átfújt testemen, kifújt belőlem minden anyagi részt. Elemelkedtem a talajtól, - ami elmondhatatlan extázist, belső ujjongást okozott- magam lettem a SZÉL, eljuthattam oda, ahová akarok. Körbejárhattam, akit akarok..(fantasztikus volt, hogy megsimogathattam azokat, akiket nagyon szeretek

 

 

Annyira aranyosak  a deguk. Egészen véletlenül lettem degu- tulajdonos....olyan csoda kis lények.... megismerik az embereket a neszezésükről, tudják ki az idegen,... előre jelzik, ha valaki- számukra nem megszokott ember- áll az ajtóban, ilyenkor hangosan visítanak...
átharaphatnák az ujjunk, de ehelyett puszilgatják, apró rágcsálásokkal,..... egymással fütyörészve beszélgetnek, énekelnek, mint a madarak.....tündérek....a virágokat szeretik a legjobban. én rendszeresen virágot "tolvajlok" miattuk...., bár most a fagyok miatt már nincs körömvirág sem pár hete....., pedig a betegeim észrevéve a "szenvedélyem" felajánlották, hogy "lopnak helyettem"   virágot a kiskertből, ami az osztály előtt van