Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás
A Sors felé, hogy mért nem marad
Az ember mindig tiszta s szabad,
Vadba beoltott, nemes rózsa-szem.
Ady Endre
Volt aki megjegyezte rosszallóan, hogy hogyan akupunktúrázhatok úgy, hogy nem hiszek a módszerben....
Garai Gábor:
Nem, az idő nem valóság, ezt tapasztaltam minduntalan. Márpedig ha az idő nem valóság, akkor az elválasztó időszakasz, mely a világ és az öröklét, a szenvedés és az üdvösség, a gonosz és a jó között látszólag húzódik, szintén megtévesztés.
A bűnös, aki vagyok, és a ki te is vagy, az bűnös, de valamikor ismét Bráhma lesz, valamikor eléri a nirvánát, Buddha lesz - és lám csak: ez a „valamikor" áltatás, hasonlat csupán! A bűnös nem csupán úton van a buddhasága felé, nincs fejlődőfélben, bár igaz, hogy gondolkodásunk számára a dolgok másként nem képzelhetők el. Nem bizony, hanem a bűnösben benne van, már itt és most benne van az eljövendő Buddha, jelen van benne egész jövendője, és benne, magadban és minden keletkezőben a lehetséges, a rejtőzködő Buddhát kell tisztelned. A világ, barátom, nem tökéletlen, nincs is hosszú úton a tökéletes felé: nem, hanem tökéletes minden pillanatában, minden bűn magában hordja már a kegyelmet is, minden kisgyermekben benne van már az aggastyán, a csecsemőben a halál, minden haldoklóban az örök élet.
- Herman Hesse: Sziddhártha
"Rájöttem, hogy a családunk egy
festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat - hanem az, hogy egyáltalán festhetünk."
(Richard Paul Evans)
A gyermekeid azért vannak az életedben, hogy megmutassák, min kell dolgoznod magadban. Ne félj attól, hogy velük együtt oldd meg a problémákat. Meg fogsz lepődni, mennyire össze vannak kapcsolódva az inspirációval és milyen bölcsek. A gyermekek megfigyelnek téged; nem hallgatnak meg. A szeretet és az elfogadás egymás iránt alapvetőek a jóllétünkhöz. A legjobb, amit tehetünk velük, hogy megmutatjuk, szeretjük magunkat és elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk. Ez a legjobb ajándék, amit a gyermekednek adhatsz, és ez fogja segíteni őt, hogy ne rossz helyen keresse a szeretetet és az elfogadást, valahol kívül, ahogy mi tettük. Szeretned kell magad, boldognak kell lenned, hogy példát mutass. A szerető szülők szerető gyermekeket teremtenek és a szerető gyermekek teremtik meg a szeretet világát. ~ Mabel Katz
A Bálint Házban tartottam előadást:
A vegytiszta metakognitív terápiát azon keveseknél alkalmaznám ehelyett, akik nem látásorientáltak ,hanem inkább a fülükre, vagy más érzékszervükre hagyatkoznak inkább ...mesetleg vakok, vagy nagyon racionális beállítódásúak, vagy félnek, ill. ellenérzésük van a meditációval, szimbólumterápiával szemben .....
"Nagyjából ismerem a keleti gondolkodást, a keleti gyógyítást, a keleti konyhaművészetet, Hesse a kedvenc íróm, akinek felmenői misszionáriusok voltak Keleten.
Azt hiszem mégis nyugati előadást fogok tartani. A keleti gyógyítás és szimbológia, a színek és elméletük leképeződése, rétegződése a magyar nyelvben. Döbbenetes, hogy a magyar nyelv ismeri az akupunktúra gyógyítási szimbólumait, az "öt elem tanát".
Hogyan hatott a nagy nyugati psychológusokra a keleti tudás? Rogers ill. Schulz külön kiemelendők. Rogers ismerete előtt már Hesse megtanított az embert teljes elfogadásában szemlélnem. Schulz pedig volt olyan bátor, hogy kifordította a meditációt és azt mondta, hogy nézzük meg: a fonákjáról működik-e ......és működött.
Ő az autogén tréning atyja.
Bár magam a meditáció nyugati vonalát (jezsuiták) szeretem, de sokat tudok a zsidó és a buddhista, indiai meditációról is. Mindegyik teljesen más alapokról indít.
Nagyon régóta jógázom. Szintén nem a kelti vonzalmamnak köszönhetően. Egyszerűen csak látom, hogy a tanárnőm, Etka anyó tanítványa nem öregszik és mindig vidám, felszabadult, ezért mentem hozzá:tanulni : nincs időm a betegségre, a szomorúságra, nagyon sok tervem van még az életben.
Nem vagyok én a test megszállottja, de muszáj, hogy jól működjön a szervezetem. A keletiek mosolyognak állítólag, hogy mindegy milyen szándékkal művelik a nyugatiak a jógát, akkor is úgy hat, ahogy kell.....
Azt veszem észre a meditáció során is, hogy olyan dolgokat "érzek meg", amikre nincs magyarázat, de aztán igazolni tudom őket objektíve is. Sokszor hülyének néznek, amikor elmondom, hogy azért gondolom ezt, mert meditáltam és kérem, hogy nézzük meg, mert tudom, hogy van ott valami.... Aztán tényleg !
Mondom, ez a nyugati, vallásos vonal. Szent Ignác-i meditáció-
Meg nagyon súlyos betegségeknél (PTSD pl. ) egyszer csak ajánlok egy meditációs képet a kliensnek. A problémájára, ahol elakadt a film. Hihetetlen, mennyire működik. Évtizedes problémákon tud átlépni szinte egyszeriben és felszabadultan
.
Ezekről fogok beszélni. Remélem......" /dr.Nagy Mária Magdolna/
www.nagymaria.eoldal.hu/cikkek/terveim_-ars-poetica/t.html
tavaszi fák...."
Hetedíziglen, avagy átok vagy áldás a család?
Szimbólumterápiás jellegű relaxációs betegvezetésre járt hozzám egy páciens, aki számos testi betegségben is szenvedett.
Páciensem pikkelysömöréről mindjárt a páncél szóra asszociált. Számomra olybá tűnt, mintha egész életében harcban állt volna Istennel. Erőnek erejével igyekezett elhatárolódni tőle és szeretteitől. Egyetlen lánya asztmás volt, kisebb korábban súlyos, fulladásos rohamai még az életét is veszélyeztették. (Instrinsic asthma: a klasszikus pszichoszomatikus betegségek analitikus elmélete szerint az anya-gyermek kapcsolat korai időszakában fontos pszichés térköz szabályozó funkciót tölt be.)
Ismerősöm a relaxációs órákon többször utalt azon bibliai idézetre, amely szerint az Úr hetedíziglen megtorolja az utódokban az ősök bűneit. Haragudott ezért Istenre.
"Micsoda dolog egy gyermeket büntetni?" - kérdezte.
Szöget ütött a fejembe ez a "hetedíziglen" és ennek lehetséges valóságtartalma. Bert Hellinger, a családállítás-terápia megalkotója szerint, ha valakit kizárnak a családból és igyekeznek őt elfelejteni a korábban élt generációkból, akkor előbb vagy utóbb lesz majd egy utód, egy unokaöccs például, aki a meghalt őshöz hasonló vonásokkal és vonzódásokkal hasonló életutat fog befutni. (Tehát feltételezhető a freudi személyes tudattalanon túl, a jungi kollektív tudattalanon innen egy "családi tudattalan" mező létezése is.)
Szondi Lipót Káin és Ábel című könyvében arra világít rá, ha a családban káini tett fordult elő, akkor előbb-utóbb meg kell születnie egy Ábelnek, aki az ősök bűneit lemossa a családfáról.
Nagyon érdekelt ezek után a hetes szám szimbolikája.
Kérem a Tisztelt Olvasót, kövessen egy kis oknyomozásra, mesebeli, mitológiai kalandozásra.
Barátaim, kollegáim körében kérdezősködve megállapítottam, hogy a 7-es szám nagyon sok emberben félelmeket kelt. Talán nem véletlenül! (Heten, mint a gonoszok, hét szűk esztendő, hétpróbás gazember, hétfejű sárkány.) Pedig a hetes nem csak a megtorlás, de a teljesség, a beavatás (lásd: Theszeusz, Gilgames-mítosz, hét próba, hét lépcsőfok), a befejezettség és a megbékélés száma is. A magyar mesehősök hetedhét országot bejárva, a hétfejű sárkány emberfeletti erejét lebírva, megedződve térnek vissza hazájukba, szinte más emberként, mint ahogy elindultak. Ahogy a hetedik pecsét feltörése is különös jelentőséggel bír a Jelenések könyvében - hét szárnyas angyal jelenlétében történik.
Az Úristen a teremtéskor a hetedik napon megpihent.Érdekes adalék, hogy az emberi memória működésében a hetes, mint rendező elv milyen nagy jelentőségű: hét különböző szót tud egymás után megjegyezni az emberi elme. Nem többet és nem kevesebbet!
Ahogy Isten emlékezete is, csak hetedíziglen tartja számon őseink bűneit!
(Dr. Kovács Ágnes pszichológustól, közvetlen munkatársnőmtől tudom, hogy hétnél több elem megjegyzése, sorrendiségének rögzítése úgy történik az ember memória-működésében, hogy az elme hetes fakkokat alkot, és ezen fiókokba rendezi a többi elemet, így sok-sok részlet megjegyezhető.)
(7) = 4 + 3. Rajzoljunk le egy piramist: az nem más, mint négyszögalakra emelt négy darab háromszög.
(4) = földi, anyagi világ, biztonság, stabilitás.
(3) = égi harmónia.
(7) = ezek együttese, kibékítése, a Szent Lélek száma, a test és a lélek békekötése, egysége.
De nézzük csak meg! Vajon a beteg ember csupán csak áldozat? Tényleg áldozat?
Magyarországon a családterápiákkal foglalkozó irodalom megjelenése a 70-es évekre tehető. Fordulatot jelentett azon hozzáállás, amely a betegség, a zavar okát nem pusztán az individuumon belül látta, hanem annak környezetével való kölcsönhatásában is kereste.
Valójában a betegségeknek egyfajta kommunikációs funkciójuk is van. A visszaesések gyakoriságának szem-pontjából nagy jelentőségűnek bizonyult a családi kommunikáció milyensége.
Szkizofrén betegek családjában figyeltek meg néhány gyakori formulát:
1. a gyermeknek verbális úton mást közölnek, mint ahogy valójában éreznek és metakommunikatív csatornákon közvetítenek,
2. a mondanivalót gyakran félresiklatják,
3. kiemelhető még ezen családok esetében a szavak rugalmasítása, azaz a szavak jelentését olyannyira tágítják, hogy az már szinte egészen mást jelent, mint ahogy a legtöbben használjuk.
|
Minden családban fontosak továbbá a tudatos és főként a tudattalan viszonyulásmódok, elvárások, fantáziák. Hiszen sokszor a gyermek a szülők tudattalan félelmeire, ki nem élt tudattalan vágyaira rezonál; nagy-nagy bajt zúdítva ezzel mindannyiuk fejére.
Talán ezt jelentheti a hetedíziglen? Hét generáció is eltelik, amíg ezek a kóros minták, érzelmi letapadások az egyénből, a családból kikopnak, ahogy hétévente kicserélődik a felnőtt összes sejtje.
Az emberi világ tele van tehát kötődésekkel és ragaszkodásokkal. Hiszen mindannyian össze vagyunk láncolva a szeretet láncaival.
Létezhet-e olyan tiszta szeretet, amely teljes odaadás mellett csak old és elenged?
Talán ezt jelentheti a 7-es szám szimbolikája.
A 4-es stabilitást és olyan biztonságot jelent, amelybe hetedhét ország bejárta után is visszatérhetünk, a 3-as oldást és békességet.
Azt, hogy ha értően kérdezek és kérek, feloldoznak nemcsak az őseim, de saját bűneim alól is. Érdemes tehát kérnünk és kérdeznünk. A világ (Isten?) válaszol nekünk.
De ügyeljünk a bibliai szóra, mely szerint "Így beszéljetek inkább: igen, igen, nem, nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való." Máté 5. 37.
Hiszem: kérdezni, válaszolni is csak őszintén, tisztán és nyíltan érdemes.
Dr. Nagy Mária
Fotó: R&R Press
Rajz: Simon András
Kikövezett poros utcácska végén járt, ....kaptatott kicsiny szamarával, amikor elfáradván: egy kerítéssel körülölelt különös házat vett észre . Nem tudta, hogy a hőség teszi-e ezt vele, de jobban megfigyelve a ház ornamentikáját, üzenetet, írást vélt felfedezni benne. Amikor már úgy érezte, megvan: kibetűzheti a vélt írást, leolvashatja a jelentős számokat: azok a vakolat szintjébe bújtak, majd mintha kiemelkedő nyíl mutatta volna, hogy hová függessze ismét a szemét. Új és új síkok bukkantak fel elméje vetítővászna előtt, attól függően, hogy mit tartott érdemesnek a kiemelendővé tételre. 
Rájött, hogy a ház fiatalkorának legutóbbi színhelye, és tudta, hogy a kapuján átlépve, többé már nem lehet ugyanaz az ember, mint aki idejött.
Amióta vándorútra kelt, még nagyobb szomorúság és a fájdalom költözött a falai közé. Innen indult el vándorútjára, amikor idegen nép kifosztotta a palotát, ahol addig ő maga is élt király apjával és nemes lelkű testvérével -Al Hasszinnal, -és a földdel tette egyenlővé azt. A különös ház édesapja csendes menedéke lett, ahol életét tengette, jótékony őrületében, mert nem bírta elviselni, hogy egyik fia elmenekült a bajok láttán, a másikat pedig a z országát lealázó portyázó gazemberek magukkal hurcolták.
Abu Badur könnyeivel küszködve tett ígéretet magának és édesapjának, hogy királyi bátyját -bármi történek is vele- megtalálja és kiszabadítja. Megértette, hogy kétféle elhívás létezik az egyik a belső fejlődésé, aminek eddig az útján járt, a másik a hőssé válás külső útja, amit királyi származása okán nem tagadhat meg népétől.
Kis szamárkáját harci ménre váltotta és népe vezérévé szegődve hadjáratot indított, mely során visszaszerezve apja ősi jussát és kiszabadítva börtönben sínylődő szeretett bátyját.
Nos, ezért van az, hogy távoli népek elbeszéléseiben gyakran olvasni azt a különös és érthetetlen leírást, hogy egy messzi országban lakó nagy uralkodó, -bizonyos Al Hasszin -csengő-bongó kísérete élén lovagolván , nemes arab paripáját visszafogva, előzékenyen utat enged egy egyszerű ruhába öltözött , kicsiny szamárkán utazó bölcsnek, aki egy magányosan álló házban meghúzódva mesekönyvei társaságában. él
Ha különös , építő mesékre vágysz, javaslom: keresd fel őt , semmiképp sem fogod megbánni.
Jaj. és ne felejts el az úton virító illatos gyógyfüvekből szedni Kicsi Bölcsnek, a szelíd lelkű szamárnak. Bár elárulom, hogy a közönséges bogáncsot is igen nagyon szereti.
:-)
www.pkm.hu
skype: bazsarozsa100
"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell.
Búcsúzásra szükség van az új találkozáshoz. "
(Richard Bach )
BESZÉLGETÉS HAMARY DÉNES ÍRÓVAL A PSYCHIÁTRIA HELYZETÉRŐL, AZ /ALKOHOL/ BETEGSÉGEK PSYCHOTERÁPIÁS KEZELÉSÉNEK MAI LEHETŐSÉGEIRŐL:
/megjelenik a Sikeres nők c. újságban )
Nagy Mária Magdolna: KÉRDÉSEK
1/ Mint szakember, optimistán vagy pesszimistán látja a jelenlegi pszichiátriai ellátás helyzetét?
Az országos intézetek ( A nagy múltú Országos Pszichiátriai- és Neurológiai Intézet és az Országos Addiktológiai Intézet ) bezárása nagy érvágásként érte a szakmát, hiszen ezeken a helyeken speciálisabb feladatok ellátására is volt lehetőség és kialakult hagyomány, melyet nehéz új talajban meggyökereztetni. Legalábbis nem megy egyik napról a másikra.
Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a társadalom ma új elvárásokkal fordul a pszichiátria felé, egyfajta holisztikus szemléletet is elvárva, egy átfogó és ugyanakkor az egyediséget tiszteletben tartó emberképet követelve, ami a szelid elvű természetgyógyászatnak is sajátja. Tehát, hogy a teljes embert fogadjuk el: társadalmi, lelki, szellemi, múltbeli, jövőbeni beágyazottságával együtt, és ez nem könnyű feladat.
Mindenesetre széles látókört, nagy szivet és meglehetős türelmet, partneri viszonyt kiván, emellett folyton megújulni vágyó tudást.
Mindamellett azt gondolom, hogy nagyon sok kollégámban megvan erre az adottság, hiszen ma Magyarországon elég sok jólképzett, tapasztalt és mindenirányú párbeszédre nyitott, konstruktiv pszichiáter dolgozik. Olyannyira, hogy Dániától Franciaországig keresnek meg bennünket állásajánlatokkal, és sajnos a megélhetési lehetőség perspektivája többeket külföldre kényszerit.
De, hogy a témánál maradjak, ilyen humán erőforrásokkal én alapvetően optimista vagyok, persze azt nem látom át, hogy ezek a kollégák mennyire leterheltek, és mennyire jut elég idejük a gyógyszerfeliráson kivül másra is, hiszen én elég régóta leszakadtam a pszichiátria fő áramlatától és az addiktológia "vizein" kötöttem ki.
Azt azonban hadd emlitsem meg, hogy véleményem szerint a magyarországi pszichiátriai gondozóhálózat- minden orvosolandó hibájával együtt- egy olyan hungarikum, amit bátran átvehetne tőlünk Európa, bár nem kétséges, hogy megújulásra és segitségre szorul, mert jelen állapotában egyre nehezebben működőképes.
2. Napjainkban talán legismertebb és leggyakoribb betegsége a depresszió és a szenvedélybetegség. Hogyan gyógyitható- ha gyógyitható- a depresszió, és szenvedélybetegség? Örökölhető, vagy bizonyos élethelyzetek segitik kialakulását?
A depressziók esetében érdemes két csoportra osztani a betegséget. A nagyobbik csoportban a biológiai, genetikai meghatározottságnak alig van szerepe a sérülékenységben.
Természetesen vannak olyan biológiai megalapozottságú depressziók,melyek gyógyitásához elengedhetetlen a gyógyszeres terápia. A kognitiv- és viselkedésterápia ezekben az esetekben is segithet abban, hogy jobban fel tudják dolgozni élményeiket, illetve hogy megtanulják kezelni a környezeti stresszt, amelynek szinte minden pszichiátriai betegség megjelenésében komoly szerepe van. Egyrészt provokálhatja egy betegség indulását, vagy súlyosabb lefolyásúvá tehet egy már meglévő zavart. /A gén-környezet kölcsönhatás egy olyan új kutatási terület, amely meglepő eredményeket hozott, és rávilágított arra, hogy esékenységünk, genetikai sérülékenységünk nem feltétlenül fatum., nagyon fontos a környezet és önmagunk pozitív alakítása, egymásra hatása./
Érdekes, hogy nem lényegtelen a beteg saját gyógyulási képe sem.aki inkább a gyógyszerekben "hisz", annak jobban beválhat a gyógyszer, aki a pszichoterápiában látja a gyógyulás útját, az indokolt, hogy ilyen gyógymódban is részesüljön, ha erre mód van. Ugyanazok a pozitiv agyi változások zajlanak le mindkét út során, de ezek a kezelések nem vagy-vagylagosak, jól kiegészithetik egymást. A gyógyszer megadhatja azt a kezdeti könnyebbséget, ami megelőlegezi a későbbi sikert, hiszen nagyobb kedvvel lát neki dolgozni a problémákon. A kognitiv terápia elmélete szerint a világhoz való hozzáállásunk befolyásolja hangulatunkat és azt, hogy hogyan küzdünk meg az akadályokkal.. Van aki kihivásnak tekinti azt, ami a másik embert megbéklyózza.
A kérdés másik részére válaszolva: Az alkoholbetegség egy olyan viselkedési plussz /ti. megfogja azt a bizonyos poharat és a tartalmát elfogyasztja /, amely mögött egy csomó viselkedési minusz bújik meg. Pl. készséghiány,a stresszel való megküzdés nehézségei, kognitiv -és érzelmi tényezők.
Ezeket tudjuk korrigálni pl. a kognitiv- és viselkedésterápiával, még abban az esetben is, ha néminemű genetikai alapú sérülékenységet nem tudunk kizárni.
Természetesen az alkoholbetegségségnek is vannak olyan állapotai, amelyek gyógyszeres segitség igénybevételét teszik szükségessé bizonyos ideig. -
3.
Nézzük a leggyakoribb függőséget: alkohol. A kigyógyuláshoz nem elég az akarat? Szükséges a segitség? Mikor eredményesebb egy terápia? Öngyógyitás, vagy külső segitség révén?
VÁLASZ:
Igen, az alkohol az a fogyasztási termék- szokták mondani-,aminek hosszú távon akkora társadalmi kára van az esetleges előnyeivel szemben, hogy ha ma "találnák fel", talán nem is lehetne élelmiszerként "piacra dobni". Persze- megjegyzem - más a megitélése annak a francia borfogyasztónak, aki a vacsorához lágy mediterrán bort fogyaszt kultúráltan egy-egy pohárral, illetve a minőségi és mérsékelt alkoholfogyasztónak, aki kihagy a héten minimum 2-3 napot és soha nem iszik enormis mennyiséget,
mint azé, aki nagyobb mennyiségben, visszaélésszerűen használja a szert, pláne rendszeresen, mert nála nagy kockázattal fognak kialakulni idővel belgyógyászati és neurológiai/psychiátriai szövődmények. Nálunk sajnos a többi ital kiszerelésének és alkoholtartalmának növelése is káros irányba mutat.
Régebben az alkoholistát akaratgyengének minősitették, erről szólt a betegség ún
morális modellje.
Ma már az akarat fogalmát nem kezeljük ilyen átfogóan. Ahhoz, hogy megértsük, hogy mire is gondolok tulajdonképpen, elég ha azt nézzük, hogy ma Magyarországon a vezető halálokokhoz olyan belgyógyászati betegségek vezetnek, amelyek kialakulásához jelentősen hozzájárulnak életvezetési zavarok is, pl. elhizás, nem megfelelő minőségű táplálkozás, dohányzás stb.
De nem is kell ennyire messzire mennünk : ha mindannyian körülnézünk házunk portáján, rá kell döbbennünk, hogy rengeteg olyan szokásunk van, amin megpróbálnánk változtatni, de ez legtöbbször az elhatározás szintjén marad. A belátást tehát nem feltétlenül követi valós változtatás.
Nos, igy már vethetünk-e követ az alkoholbetegekre!?
Az más kérdés, hogy az alkoholista karrier végén valóban azt látjuk, hogy az alkoholbeteg sodorhatóvá, tartás nélkülivé válik, de ez már szinte a végállapot.
Visszatérve a kérdésre: természetesen vannak olyan emberek, akik az első komoly figyelmeztető jelre, vagy háziorvosuk nyomatékos felszólitására azonnal leteszik a poharat.
Jó lenne, ha pl. a sebészeteken, ahol valamely sérülés -pl.elesésből származó kéztörés-hátterében felmerül az ital szerepe, a kollégák alkalmaznák az un. rövid intervenciós technikát. Ez, ahogy a háziorvosi figyelmeztetés esetében is láttuk, alkalmat adna a betegnek a problémával való őszinte szembenézésre. A módszer ráadásul olcsó és könnyen megtanulható és általában veszélytelen.
Kérdése második felére válaszolva: a tapasztalat azt mutatja, hogy jó ha van professzionális segitség. A pszichoterápia során szerződést kötünk a beteggel és együttműködése esetén garantáljuk is az eredményességet.
Természetesen én nem akarom az öngyógyitás jelentőségét csökkenteni. Ez is nagyon fontos. Söt: az önsegitö csoportok egyik legfőbb erénye éppen az, hogy a beteg kompetenciaélményét nem rombolja le, sőt önbizalmát folyamatosan erősitve, növeli is azt. Megjegyzem ez egy jó terapeuta esetében is igy van.
Feltétlen követelmény, hogy az alkoholfüggő beteg teljesen lemondjon az italról? Elképzelhető egy alkoholfüggő esetében a nem iszom, csak alkalmanként gyakorlat? Lehet ezt gyógyulásnak nevezni?
VÁLASZ: Az alkoholbetegek ellátásában nincsenek kemény követelmények. Vannak un. alacsony küszöbű ellátóhelyek, ahol akár italos állapotban is segitséget nyujtanak, ha azt látják, hogy a kliens gyógyulni szeretne.
Pszichoterápia esetében is csak részcélként merülhet fel az absztinencia, az igazi cél a személyiség fejlesztése.
Az alkoholprobléma különböző alcsoportokra oszlik, és igen, vannak olyan speciális esetek, ahol nem is kell az absztinenciára törekedni: elég például a klienst felvilágositani, hogy italfogyasztását mérsékelje és igy átkerüljön az un. alacsony kockázati csoportba, ahol már nem kell attól félni, hogy komoly károsodást okoz nála az alkohol használata.
A nagy kockázatú italozók esetében (1-2 pohár italnál napi rendszerességgel többet fogyasztók), amikor 10-15 év múlva szinte biztos, hogy belszervi-, és/vagy ideggyógyászati szövődménnyel kell számolnunk, vagy problémás ivásnál (pl., amikor valaki ittas állapotban volán mögé ül, vagy gyógyszerszedés mellett fogyaszt szeszt orvosi utasitás ellenére), illetve kontrollvesztőknél ("határ a sárga föld"), bizony úgy kötünk terápiás szerződést pszichoterápiára, hogy vállalja az abstinenciát, másként csekély a valószinűsége a terápia sikerének.
Természetesen ebben az esetben a visszaeséseket, amennyiben motiváltságát a gyógyulásra fenntartja, csak botlásnak tekintjük, amelyekből még tanulhatunk is.
Ilyenkor a felépülési utat ne egy körforgásnak képzeljük el, sokkal inkább egy spirálisan csavarodó csigalépcsőhöz fogható,ahol a fordulókban nem oda érünk vissza, ahonnan elindultunk, annál egy szinttel magasabbra jutottunk, mégha- két dimenzióra redukálva a nézőpontot- ez másként látszik is.
Mi addiktológiában jártas pszichiáterek tudjuk, hogy ennél a betegségnél a visszaesés szinte természetes.
De visszakanyarodva a kérdéséhez, a vállalható célokat mindig egyénre szabva kell felállitanunk, és figyelnünk kell arra, hogy a kliensünkkel való együttműködésünk a kollaborativ empirizmus jegyében valósuljon meg, ami azt jelenti, hogy közösen teszteljük a valóságot a cél felé haladtunkban, és igy folyamatosan látjuk, hogy esetében mi működik és mi nem.
Ebben a folyamatban tehát ő ugyanolyan szakértő mint mi, Bár mi hozzuk az általános tudást, de a saját gyógyulási útjának ő a tudósa, csak vele együtt juthatunk a gyógyuláshoz, nem vonszolhatjuk őt a mi elképzelésünk nyomvonalán.
5. Olvasva honlapját, látom, ön is ir, többek között verseket. Vallja, az egyik legeredményesebb terápiás módszer, a művészet. Hogyan képzeljük el? Bár több terápiás módszert ismerek, a lelkem legmélyén mégis jungiánus szemléletű és szellemiségű vagyok. Hiszem, hogy az ember a végtelenség gyermeke. A művészet az ide nyiló egyik ajtó. A pszicoterápia is egyfajta művészet, hiszen értő művelőit a nyitottság, a rácsodálkozni tudás jellemzi.
A művészeti terápiák ún. közegterápiák. Csoportban való művelésük növeli a szociális érzékenységet és csökkenti az elszigetelődést. Az alkotás, az önmagára találás katartikus erejét adja.
A művészet nemcsak alkotási folyamatot jelent nálam, hanem egyfajta látásmódot, ami a hétköznapjaimat is áthatja. A művészek- zömmel- szinte szerelemmel szeretik a világot, ahogy a misztikus meditációja is költői ábrázatű előremutató fantázia.
Ma már nem gondolkodom rajta, hogy milyen nyomot hagyok magam után itt a Földön, sokkal nagyobb kérdés hogy mit alakitok magamon. Hiszem, hogy a körülöttem levő világot is ezzel tudom leginkább formálni.
Valahol olvastam, hogy nem az a cél, hogy túléljük a viharokat, hanem, hogy megtanuljunk táncolni az esőben.
6. Pszichoterápiás ars poetikája: szeretnék másokat saját erejükre és felelősségükre ráébreszteni. Nehéz? Hogyan képzeljük el?
VÁLASZ: A pszichoterápia egy folyamat. Ennek a folyamatnak a menetéért a terapeuta felel, az eredményességéért azonban legfőképp a beteg . Én azt szoktam mondani- valahol hallottam is, talán a "mesteremtől", dr. Lehoczky Páltól, hogy én maximum 49%-ot adok, de legalább 51-et tőle várok el.
Fontos, hogy a kliens motivált legyen a változásra.Ez a siker legfőbb záloga. Máskülönben a nagy erőfeszitésben csak a kezelő fejlődik és nem a beteg.
Az mindig gyanús, ha valaki mérhetetlenül hálás a terapeutájának, ha úgy érzi: mindent csak neki köszönhet. Lényeges, hogy úgy vezessünk terápiát, hogy hagyjuk, hogy a kliens érezzen rá a benne zajló mechanizmusokra, és a belőle fakadó megoldásokra, és a terapeuta maradjon meg katalizátor szerepénél, ne akarjon mindenáron előtérbe kerülni a beteg kárára. Fontos persze, hogy olyan emberre bizzuk magunkat, aki erre méltó, hiszen "gyümölcséről ismerkszik meg a fa. ", de a gyümölcsben is benne rejlik ugyanaz az erő, az ő része is fává válás lehetősége és nagysága.
A hála, a példamutatás mindenképp jelentős erények persze. A változáshoz és a változtatáshoz nagy bátorság és elszántság szükséges. Emiatt szeretem a jezsuita meditációs képhívásokat, mert egy szimbólum sohasem csak figyelmeztet, sohasem csak diagniosztikus "helyzetkép", mindig benne van egy előremutató, titkos, reményt adó tartalom is, amit, ha a beteg nem is ért meg rögtön, mégis "energetikailag" felemelően hat számára, "nem döngöli őt a földbe", szinte "szárnyakat kap" tőle.
Nehéz életem volt, nem torpanok meg a nehézségektől.....
-
7. Mint pszichiáter, hogyan értékeli saját életét? Tudja-e önmagát "kezelni", hogy helyes döntéseket hozzon? Mi a véleménye a sikerről?
Életemet sikeresnek értékelem, mivel az "igazak álmát" tudom aludni. Mit érne pénz és a hangzatos siker látszatvalósága,
ha ezt nem tehetném!? Úgy érzem egységben vagyok önmagammal. Nem okoznak nagyobb gondot a döntések. Amit
vágyok és értékesnek tartok, afelé a cél felé lépéseket is teszek. Persze életünk sok külső körülményén nem tudunk azonnal változtatni, én azonban mindig kész vagyok tesztelni, hogy ez tényleg igy van-e.
Ma a sikerességet másként mérik, mint ahogy én vélekedek róla. Az emberek soha nem hittek ennyire spirituális célokban, a létezés folytonos megújulásában, létmódjukban mégis annyira jellemzően materialisták. Elveszik, ami úgy érzik jár nekik itt és most, nem nézve a hosszú távú következményeket.
Sikerkönyvek irják, hogy minden a tiéd lehet, a világ bősége kimerithetetlen, a lelkünk mélyén ugyanakkor rettegünk. Betörnek az ellentétes irányú kollektiv félelmek. Ezért van olyan nagy sikerük a katasztrófafilmeknek.
Az értékek zavarossá váltak, az a láthatatlan irányvonal, ami a régi ember életét áthatotta, mára szétfoszlott, iránytűink pedig, amik a pólusokat jeleznék:eltűntek.
Számtalan irányba lehet elindulnunk,akár tévelyeghetünk.
Én azonban Jung nyomán vallom, hogy létezik egyfajta belső iránytű, és erre ráhagyatkozva teljesedhet ki az életünk. Úgy, hogy ne legyünk mások kárára.
Hiszen létezésünk nem csak "faltól falig szőnyeg", belőlünk indul ki a jövő, és létfeladatunk a jobbitás. Jobbitani pedig leginkább önmagunkon tudunk, a többi már magától megtörténik
Ez a legjobb befektetés, ami bár nem térül meg azonnal, de bűneink miatt legalább nem fizetnek meg az utódok. A legsikeresebb azonban nem a munkám, hanem a csodálatos gyerekeim miatt vagyok!
rezveratrol- vörösborban lévő anyag, amely igen hasznos az anyagcserére, de ugyanígy
egyes jó minőségű fehérborok, amelyek tőkéje pl. vulkanikus kőzeten terem, nagyon fontos nyomelemeket tartalmazhatnak.
Az alkohol kis mennyiségű fogyasztásának előnyeiről kutatások folynak, a mértékletesség mindenképpen döntő.
 Válasz |
Válasz mindenkinek |
Továbbítás |
Domonkos nem érhető el csevegéshez |
| Botz Domonkos |
|
nov. 21. |
| Mária Nagy |
|
nov. 21. |
| Varnusz Xavér |
|
nov. 21. |
| Tóth Virág |
|
nov. 21. |
| Mária Nagy |
|
nov. 21. |
| Mária Nagy |
|
nov. 21. |
Válasz
|
részletek megjelenítése nov. 21. |
|
Jaj...még valami, és tényleg ne haragudj, de fontosnak tartom... (3. kérdésnél) hiszen a magyar kultúrának legalább annyira része a bor, mint a franciának, ill. mert úgy érzem, abból a szempontból, amit írsz, nem lényeges, hogy az a bor mediterrán, ill. lágy-e. Azt hiszem értem, amit le akartál írni, csak az is fontos, hogy a "másik oldalon" se okozzon "kárt".
Édesapámmal is megbeszéltem, és a következőket szeretném kiegészítésként elmondani, magyarázatként: A bor az egyetlen szeszes ital, amelyik 100%-ban tiszta gyümölcslé, és ahol most is meg van annak a lehetősége, hogy ”csak” annyit tegyünk meg a borral, ami a bibliában is le van írva. Minél értékesebb egy bor, annál jobban kötődik termőhelyéhez jellegében, kultúrájában… ezekért érdemes elgondolkodni azon, hogy miért pont ez az a szeszes ital, amelyet a keresztény vallás az átváltozás italának nevez, ill. hogy pl. szent Benedek a maga korában naponta 3 deci bort engedélyezett rendjében egy bencés szerzetesnek. Élettani hatásként az is érdekes, hogy a vörösborban ott a rezveratrol, míg egy hasonló értékű nagy fehér borban ott a flavonoid. 2 deci bor egy férfinak, 1 deci bor egy hölgynek naponta nem árt, ha a termelő és a fogyasztó is tisztában van az értékével. Mert: Sajnálatos helyzet, hogy ma Magyarországon a legolcsóbb alkoholforrás is ezen a néven ”fut”: ”bor”. Ez a csúsztatás - és illúzió(rombolás), hogy nincs megfelelő minőség-, ez által fogyasztóvédelem - az, ami miatt hajlamosak vagyunk önnön értékeinket nem felismerni. A borivás kultúrájában 2 típus különböztethető meg: a minőségi (ehhez tartozik a francia és a kultúrált magyar borfogyasztás is), és a ”tömeg”, un. ”basicwine” (ebbe tartoznak pl. a lágy mediterrán boroktól a csupán alkoholfogyasztásra szánt ”bornak szépített” termékek, ami utóbbiak valójában hamisítványok - és az ebből meggazdagodni vágyókat és a szenvedélyük kielégítésére használók/fogyasztók-at szolgálják). Azt hiszem azért is olyan nehéz megfogalmazni az alkoholizmus problémáját, mert igazán az alkohol-ital kultúrát (ill. adott esetekben kultúrálatlanságot) sem tudjuk igazán szavakba önteni és körvonalazni. (Dédnagymamámnak volt egy frappáns mondása: ” A jó adottságú szőlőhegyeken a tisztességgel megalkotott, tiszta bor minden kortynyi mennyisége egy-egy fohásszal is felér, míg a borpancsolók sokszor csábítóan olcsó lőréje káromkodás, sőt már szinte halálos bűn, mert lassan ölő méreg.”)
Ne haragudj a hosszúság miatt, de úgy éreztem, hogy ezt meg kell írnom azért, hogy felelősségteljesebben tudd megfogalmazni (esetleg átfogalmazni) a leírtakat… illetve, ha elfogadsz egy általam kicsit átfogalmazott verziót:
Virág :o)
Gyakran, abban a pillanatban, amikor kinyílik a tiszta tudatosság virága, némi félelem, idegesség, nyugtalanság vagy elveszettség érzés jelentkezik.
De valami észleli, hogy ez nem a régi elveszettség érzés. Nem a régi zavarodottság.
Ebben a zavarodottságban van valami izgalmas; olyan, mintha az univerzum sziklafalán állnál.
Néha saját életed sziklaperemén kell állnod ahelyett, hogy mindig az ágy alá bújva kukucskálnál kifelé.
Hajlandónak kell lenned kiállni saját létezésed sziklafalára és érezni a végtelen lehetőségek levegőjét, amelyet még soha nem szívtál magadba ezelőtt.
Egy ilyen pillanatban egy ezredmásodpercre sem fogod tudni, mi van előtted.
És túlzottan aggódni sem fogsz.
A mérhetetlen mélységgel szembenézve, azt fogod mondani: „Itt vagyok, vigyél.”
Majd belecsobbansz saját Forrásod óceánjába.
~ Mooji ~
" A TANÍTÓ TANÍTÁSA
Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. „Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: „Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: „Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: „Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: „Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: „Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, „Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”
Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, „Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."
(Elizabeth Silance Ballard)
