Dr. Nagy Mária Magdolna

 

 

 

 

 

Nagyon szeretem Michel Tournier francia írót, akinek alapképzettsége filozófiatanár. A filozófia nemcsak a világ nagy kérdéseire keres választ, de érdekelhetik olyan –ma már inkább a psychológia tárgykörébe sorolt- kérdések is, mint az ember helye a világban, ill. a világ leképeződése az emberben. Hogy mit tekintünk tudománynak, az sokban függ a konventiótól , hiszen itt Európában Freud tanai –bár közvetlen és a nagy számokon alapuló bizonyíthatóságuk akkor még nem volt egyértelműsíthető- általános elfogadottságuk miatt azonban felemelődtek a tudományosság szintjére. Később ezt az amerikai földrészen felnövekvő, biztos alapokon való állására hivatkozó, a tudományos címre kizárólagos jogot formáló kognitív- és viselkedésterápia megpróbálta megkérdőjelezhetővé tenni. Az amerikai kultúra - nincs múltunk csak jövőnk van- felkiáltással kezdte el írni eredetmítoszát.

Régebben tehát a psychológia „megszületése” előtt a filozófia igyekezett felölelni az emberre vonatkozó tanok csokrát. Tournier-t mint írót is főleg az emberlét izgatja, ízekre szedi témáit, de legfőképp embertársait és önmagát, ám ezt olyan mélyen szántóan és kendőzetlenül, minden szégyenérzetén átlépve teszi, hogy amikor először a kezembe vettem Vörös törpe c. kötetét, dühömben majdnem a falhoz vágtam. Aztán rájöttem, hogy csak a végletekig játszik, és fogást talán megkérdőjelezhető kategóriáinkon, beállítódásunkon, szereti kicsit tovább feszíteni a húrt a kelleténél és itt már észrevétlenül átfordulhat a jó a rosszba, hiszen ezek csak látszólagos, és többnyire kreált kategóriák.

Rákaptam hát Tournier-re. Kicsit emberevő törpe a szememben, nemcsak fényképe alapján, de leginkább amiatt, hogy nem tiszteli az ember alkotta határokat, szocializáltságunk –sokszor giccsbe hajló- műtermékeit (műremekeit). De mit ad Isten ezt olyan éleslátással teszi, hogy határbontó, hátborzongató tevékenysége során felfénylik valami ősibb, archaikusabb, valami „istenibb.”. A nemes cél mégiscsak szentesítheti az eszközt? Mondom én Tournier,-t a falakat bontó kis törpét a fején lévő kis bányászlámpácskájával képzelem el, aki zsenialitása fényénél bekukkant olyan kis zugokba, ahová én el sem merészkednék. Itt felkiált, hogy „Lám-lám, mit találtam.” ….és nekünk szemünk-szánk eláll. Igen, talán ez a momentum menti fel.,… hogy megosztja a kincset. Vagy talán mégsem? Most bevillant egy Suskind Parfüm-jére rímelő kisprózai írása, ahol a művész valósággal beépíti művébe a gyönyörű modellt, átlépve azt a Simon Weil-által lefektetett filozófiai meghatározást a legnagyszerűbb szépségről és a szépségábrázolás művészetéről, hogy ennek fájdalmas része, valamint mozgatórugója a rácsodálkozás, és annak fájdalma, hogy a szépség tárgya megközelíthetetlen, legalábbis nem bekebelezhető . „Iszonyú minden angyal.”- mondja Rainer Maria Rilke.

Meddig mehet el a művészet? Mi is igazán a művészet? Mi és ki hatalmazza fel a művészt?

Azt hiszem Tournier, amíg csak papíron boncolgat, amíg önkivetkőzése a sorok között zajlik, addig perverziója megbocsájtható, ha nála a meztelen igazság bemutatás a cél. Péntek, vagy a Csendes-óceán végvidéke a személyiségstrukturát le és felbontó környezeti hatásokkal játszik, aki Leuner-i képeket tanult, vagy a Koronkai- féle meditációban járatos, igazi csemegét talán a lakatlan szigeten rekedt Robinson barlang- kalandja olvasása során, adalékokat annak szimbolikájához.

Én a Szimbólumterápiás Egyesület képzésében a Ház szimbólum kibontását kaptam feladatul. Tournier itt is nagy segítségemre volt. De mondom, akár a klasszikus psychoanalízis emlőjén nevelkedetteknek, akár a jungiánus analitikusok elszálltabb képviselőinek, igazi csemege az, amit a Kis Törpe (Tournier) a kincsestárából (önmagából) kihoz. Mesebeli kincsekkel leszünk gazdagabbak. Én legalábbis akárhányszor olvasom az írásait nem tudok betelni mélységükkel és magasságukkal. Ami már-már nevetséges, azt a Freud-i analízis víztükrében fürdetve látom értékesnek, ám a fény felé fordítva megpillantom – a magzatmáztól való megtisztítása után- a fellelt kis jövevény angyali arcát is.

A Ház szimbolikájának átlényegült megértéséhez javaslom a Kispróza c. kötet első néhány írásának elolvasását. Tournier úgy ír Soisel-ben levő kúriájáról, hogy elfogadjuk- hogy bár megtehetné- , nem építtet egy tájba tökéletesen illő tengerparti modern üvegpalotát a másik birtokán, nem csalja meg a-temetővel határos- kúriát, ami már úgy hozzátapadt, mint teknősbékához a háza,amelyben az évgyűrűként rárakodott –életkorszakai által felhalmozott -kedves tárgyai szinte szorongató csigaházként csavarodnak köré, de mivel a ház lakályossága személye szerves tartozéka, kitart mellette a halálig.

A Ház témáról tartottam több előadást. Nekem nagyon meglepő volt, hogy bár építészeti analfabétának tartottam magam, meditációim során annyira csodálatos építményeket láttam. Nemes kőből, masszív felépítésű, impozáns belső berendezésű otthonokat. Talán nem is volt másik meditációs téma, ami ilyen nagy örömet adott volna, mint a ház imaginálása. Egyik előadásomkor a Bálint Házban (ide a Disputa Klub háziasszonya hívott meg) azt kérdezték, hogy miért rajzolnak ugyanolyan házakat a kínai óvodások, mint az amerikaiak és a világ sok egyéb részén felnövekvő csöppségek. A választ igazán nem tudtam, de Szőnyi Magda tanárnőm által tanított körbejáró asszociációs gondolkodás nyomán azt a magyarázatot találtam, hogy mint a viselet, viselkedés, a ház is az ember burka. Az ember kitárt kezével egy ötágú csillagot formáz (a papírlapon legalábbis). Eköré az alakzat köré nem a legegyszerűbb, ha egy négyzetet és rajta egy háromszöget rajzolunk lakhelyként!?. Jung szerint a számok voltak a káosz legősibb rendezőelvei. Én is ebből indultam ki. Háromszög és négyszög-kontra ötágú csillag.

Kérték meséljek a Ház szimbolikájáról személyes dolgokat. Nem nagyon akartam, ugyanis régebben többször előjött nagyobb életfeladat előtt egy visszatérő álmom egy lakatlan házról, aminek az üres padlásán elveszetten mászkáltam. Vályogból, agyagból volt, mint amilyenben gyermekkoromban laktam, de ez nagy volt és impozáns, így nem tűnt nagyon stabilnak. Alig vártam, hogy valahogy lekászálódjak a padlásáról álmomban, emlékszem egyik alkalommal egy hosszú létra volt a padlásfal külső bejáratához támasztva, ezen valameddig lejutottam, de alant már kénytelen voltam valami szénaboglyába ugrani, mert a létrafokok foghíjasok voltak..

Szerencsére ez az álom nem jön ma már elő. Felülírták a meditációbeli nagyszabásúan impozáns, de nem hivalkodó és meglehetősen stabil építményeim?

Emlékszem egyszer, amikor idegondozóban dolgoztam egy nagyon helyes fiatal hölgy- egy kerületi háziorvos beprotezsált rokona- mesélte nekem szorongásait és félelmeit. Megragadta a figyelmemet, hogy egy képzelt betörőtől is fél. Belementem a játékba. Mit vinne el ez a betörő, ha tehetné? Mi lenne a legrosszabb? Egy ládát.-felelte, ami az ajtó feletti bemélyedésben van. És mi van ebben a ládában? –kérdeztem most már igen kíváncsian. A gyerekkori emléktárgyaim.-felelte megdöbbenésemre,és most már szipogva, a fiatal lány.

Egy gyerekkori emlékeket lopó betörő! Ki tudna elképzelni ennél szörnyűbbet!?

Nos, visszatérve az előadásom alkalmából feltett második kérdésre, amire semmiképpen sem akartam saját példát hozni, és így kiszolgáltatni magam bármilyen szinten. (nem vagyok Tournier, bennem nincs óriási tehetség, csak jó nagy szégyenérzet) ,ám szerencsémre éppen aznap egy nagyon érdekes történet esett meg velem, amit megoszthattam a hallgatósággal.

Mivel több napja az előadásra készülve, tücsköt- bogarat elolvastam(-apropó Tournier Kispróza c. kötetéből „A kulcs és a zár” c. történetet ki ne hagyják, mert ha ezt megértik nem próbálnak egyfajta megoldást ráerőltetni bárminemű problémára, mindegyiknek megtalálják majd, „ a nyitját” J , de a teret nagy falatokban szelő lépcső szimbolikája is óriási egy másik írásban, vagy a pincebeli jelentőségteljes akna… ), a fiókok feszegetésénél időztem a legtöbbet. ( ez már nem Tournier könyvében volt, de a forrásra nem emlékszem ez úton) Ez a rész igen tetszett, és rögvest fel is mentettem magam, amiért nem tudok létezni saját külön bejáratú fiók nélkül.

(secret-franciául titok, secreter- kis fiókos szekrényke). Annyira bűvkörébe kerített ez a fiók-téma, hogy napokig ezen gondolkodtam. Igy esett, hogy abban a terápiás közösségben (Addiktológiai- és Psychiátriai Rehabilitációs Osztály), ahol terapeutaként dolgoztam kibékíthetetlenül összeveszett két betegem, az én csöppnyi női kórtermemben és azt várták, hogy igazságot tegyek. Az idősebbet, hívjuk most Ili néninek nagyon zavarta, hogy a szépséges roma lány, aki krizisben volt, mostanában kezdett kínyílni, önmagát szépíteni, és rendetlenül hagyta az ágyát, sőt még a mosdóban is hajszálakat hagyott.

Ili néni (az idősebb) úgy próbálta megnyerni a többiek szeretetét, hogy napestig takarított, reggel korán már „leszemetelt”, hogy a kórtermet a viziten rendben találtasson. Az én kedvemet pedig azzal igyekezett megnyerni- hiába kértem- , hogy ne tegye, hogy a szobámba óvatlanul besurranva, a betegtársakat mószerolta, természetesen a hátuk mögött. Én ezt nemigen toleráltam másnál, de mivel Ili nénivel leginkább csak ilyen téma indítása után tudtam beszélgetni, így elfogadtam. Mindketten rossz idegállapotban voltak, Ili néni folyton beszélt, nyüzsgött-mozgott általában, a fiatal roma lány pedig eddig az orrát lógatta, és, hogy valamiképp elfogadhatóbbá tegye magát önmaga és a környezete számára, elkezdett cicomázkodni, ami Ili nénit meglehetősen zavarta.

Mennyire érdekes, hogy Ili néni, aki olyannyira egyszerűnek tűnt, mennyire jól„vette” a szimbólumok képi nyelvét. Arról beszéltem, hogy tartsák tiszteletben egymás felségterületeit, meséltem a fiókokról, amik az ember legféltettebb kincsit őrzik, és ebbe a másik nem ütheti bele az orrát. (A fiók- a titok- a személyiségfejlódés csíráját őrzi). Megkérdeztem Orsit, a fiatal lányt, hogy ő mit tartana, mit tart a fiókjában. Természetesen a szépítőszereit.- mondta. Ili néni legutolsó csoportfoglalkozáson arról beszélt, hogy ő magának még csak egy narancsot sem vesz, mindent odaad másoknak, az unokáknak. Ili nénit kérdeztem, hogy mit tartana legszívesebben, -szíve legmélyebb vágya szerint- a fiókjában. Erősen gondolkodott, de nem válaszolt. Talán narancsot lehetne bele tenni? –puhatolóztam. Azt végre megehetné, nem kéne odaadni másnak. Azt már nem!.-mondta. Ilyen finomságot nem tart meg. Azt ő nem. Nem olyan fából faragták.

-Hát akkor mi van? ott.-faggattam. Csak nem oda is mások szemetelnek? – kérdeztem provokatíve.

Erre visszavágott. Magának sem tetszik ám minden fiók, emlékezzen csak a legutóbbi esetre!!!- nézett rám, és az ujjával mintha megfenyített volna.- Mit talált az egyik betegének a fiókjában? Milyen mérges volt. Emlékezzék csak!

Erre nem tudtam mit szólni. Nem mondom meg mit találtam ott. Ez maradjon az én kis titkom. A képzeletbeli titkos szekreterben. Lényeg az, hogy Ili néni és a fiatal Orsi valahogy csak megbékéltek aznap. És ebben az segített, hogy közösen rendet tettünk a fiókjaikban.

 

 

 

Csendben és bölcsen..

Mint a város, amelynek csupa  rés a kőfala, olyan az az ember, akinek
nincs önuralma.

Azért nem jut olyan sok  ember sehova az életben, mert a hátsó
kertben keresgéli a négylevelű lóheréket.

Úgy álljunk meg az életben, akár a sziklaszírt a tengerben; ne
engedjük, hogy a szüntelen hullámverés megingasson bennünket.

Az ember csak addig zuhan  a mélybe, amíg földet ér, a magasságokat
tekintve azonban nincs határ.

Légy hasonló az égen szálló  madárhoz..., aki a törékeny gallyon
megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert
bízik szárnyai erejében.

A legnagyobb dicsőség nem az,  hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem
hogy minden bukás után képesek vagyunk  felemelkedni.

A lelki béke abból származik,  ha megértjük és elfogadjuk, hogy
kevesen  látják pont olyannak a világot, mint  amilyennek mi.

Minden talajban megterem valamiféle  virág.
Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy  meglássa azt.

"Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden
élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs
törvényét."
(Mahatma Gandhi)

Mosolyogni annyi, mint magunkról  elfeledkezni mások kedvéért.
- Woody Allen -



 Sose magyarázkodj.
A barátodnak nem kell, az  ellenséged nem fogja elhinni.

Ne kicsinyeld le mások terhét,  míg ki nem próbáltad a súlyát!


Ha igazad van, megengedheted magadnak,  hogy megőrizd a nyugalmadat.
Ha nincs  igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd!

Jobb a füllentés,
hogyha jót akar,
mint az igaz szó,
mely rossz szándékot takar!!!

Ha a tüskére figyelsz, nem  fogod érezni a rózsa illatát.

Csak azok látják meg a  világot a maga valóságában, akiknek a  szemét
tisztára mosták a könnyek.

Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régebbi a barátság, annál
erősebb a fény.

Aki nagyon szereti önmagát,  azt nem szeretik mások, mert tapintatból
nem akarnak a vetélytársává válni.

Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált
semmi új dolgot.

Az ego a csúf kis manó,  amely az eszünk és a szívünk közötti  híd alatt lakik.

Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.

"A dicséret olyan, mint az árnyék.
Aki utána fut, attól elrohan,
aki előle fut, azt követi.  "

Nem a halál az, amitől az embernek  félnie kell, hanem az, hogy soha
nem  kezd el élni.

Ha meg akarod változtatni a  világot, előbb el kell fogadnod olyannak,
 amilyen.

A bizalom olyan, mint a lélek  - ha egyszer elszáll, nem tér vissza  többé.

A túl sok munkával járó  élet elhasználja a testet, a túl kevés
erőfeszítést igénylő feléli a lelket.

Az embert azért áldotta meg  Isten képzelőerővel, hogy lássa, milyen  lehetne,
és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy el tudja viselni, amilyen.

A fontolgatással gyakran elmúlik  az alkalom!

Egyszerűbb az elvárások ellen  küzdeni, mint felnőni hozzájuk.

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend

 

Csak akkor szólalj meg, ha  szebbet tudsz mondani, mint a csönd!
 

Annak, aki az álmait valóra  akarja váltani, muszáj ébren maradnia.
 

 

  www.youtube.com/watch

 www.netorian.hu/

" Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a  kivitel  tökéletessége mellett kell valami más is. A remekműben van valamilyen tündéri elem is, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen, oly gyöngéden és megejtően, mint ahogy az északi fény világít a nyári éjszakában, valószerűtlenül s mégis fényszerűen, mert látni és olvasni is lehet mellette. A remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett- s legyen még valami más is. Tündéri is legyen. S minden öntudatosság mellett önfelet is legyen. Mérnöki szabályok szerint épüljön, de káosz is legyen benne, egy kávéskanálra való az ősködből, mely a csillagképek nyomában porzik, arany szemcsékkel. Tündéri nélkül  csak "nagy" vagy  "tökéletes" művek vannak. Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a "csak álom" is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni:, az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el." 

                                                                      Márai Sándor

 "Szó sincs arról, hogy nekünk 'fejlesztenünk' kellene egy egyébként egészséges, szociálisan sem hátrányos helyzetű gyereket járásban, beszédben vagy bármi másban! A feladatunk az, hogy hagyjuk mozogni, játsszunk és beszélgessünk vele, énekeljünk neki, mondókázzunk vele, csiklandozzuk, lovagoltassuk! Vajon bízom-e az önmagát megfelelő körülmények között kibontakoztató gyermeki (emberi) természetben, vagy azt hiszem gőgös-kevélyen, hogy mindent nekem kell elintéznem, megoldanom? 'Fejlesztenem', mert nem hiszek a fejlődésben? A kisgyerek legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék!" Dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

 Dr. Szirmay Endre: Folyamat-elmúlás

"Eljutottál ím a vizek partjára....-talán látni akarod a bizonyosság szikláit?
...kongásukat elnyeli a köd, de szilárdságuk a fény billentyűit is
szóra bírja.-szikrákat gyújtva...
Az ember nem hagyja magát. Mindenki ismeri és kiméri a maga idejét....
s amíg értelme győz, meghódítja a jelent önmagának. Én már nem
költözködöm sem az elmúlással, sem az idő korlátozó erejével. Nem
akarok senkit legyőzni- legfeljebb önmagamat.
Az állandóság partjain megvetem a lábam- a víz meg hadd folyjon
szabadon. Hiába kongat már a harang. Bennem és körülöttem már csönd
van...."

A bölcs és bátor ember bensőséges kapcsolatban él az elmúlással, a
félelemmel és minden olyan érzéssel és folyamattal, ami nagyon is
természetes és emberi. Erre akár egy szikla, vagy -ahogy a
Sziddhártában- egy mélysodrású folyó  is megtaníthatja a nyitott

szívet. N.M.M.

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."
Filozófiai szempontból ismerjük az idő objektivitását. De életünknek van egy szubjektív időrendje is. A pszichológiai idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Milyen hosszú és unalmas lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak. De visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár. Nem történt semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt. De visszapillantva rá végtelen hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. 

Így vagyunk az életünkkel is. Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid.

Kung-Fu-ce írja:
"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam:
Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át."

(Popper Péter)

 Ágh István

A téli csillag meséje

Ághegyen csöppnyi csillag ül
Ma egész nap fagyott
Meg-megrebben, kapaszkodik
És fázósan ragyog.

El kellett volna mennem
Akár a madarak
De egy csillagnak erre
Gondolni sem szabad.

Meg-megrebben, kapaszkodik
Ma egész nap fagyott
Ül a törékeny ághegyen
És még szebben ragyog.

 Zelk Zoltán: Most már ezer nevem legyen!

A néma lány éneke

Hogyha eddig nem volt nevem,
ezután már ne egy legyen:
ahány napom, ahány évem,
annyi nevem legyen nékem!
Másképp szólíts napsütésben,
megint másképp csillagfényben,
másképp reggel, másképp délben,
másképp nyáron, másképp télen,
másképp, ha a rügy kipattan,
másképp, ha járunkaz avarban,
másképp, ha a mező ázik,
másképp, ha a dér szikrázik,
másképp, ha a szél cikázik,
másképp, ha szivárvány látszik!
Egyszer szólíts Ibolyának,
másszor szólíts Violának,
Harmadszor meg Hajnalkának.
Mondjál nevet, mondjál százat,
ne is százat: tízszer százat!
Mert ha eddig nem volt nevem:
ne egy legyen,
ezer legyen!
Most már ezer nevem legyen!

Pilinszky János: Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.

olvasás, filmek, lovak, kutyák,  gombagyűjtés, értelmes beszélgetések...

Kedvenc zenék:

Beethoven: Holdfény szonáta, Örömóda,   Carl Off: Carmina Burana,:     Mozart Varázsfuvola

             akiket még szeretek. :Enya "tündérzenéje",    a Muzsikás és Kormorán együtteek

Kedvenc idézetek:

  "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."

                                                                                          József Attila

 "  Az érzések, a gesztusok, az ösztönök szintjén teljesebben mutatkozik meg egy ember      világa, mint a tiszta rációén." 

" Ha a kanyonokat nem tépáznák viharok, nem gyönyörködhetnénk káprázatos meredélyeikben."  dr. Elizabeth Kubler-Ross

Kedvenc könyvek a teljesség igénye nélkül:

Mauriac: A kis idétlen, Viperafészek  , Bates: Bíbor sivatag, A jacaranda- fa , 

France: A fehér kövön,   Tournier: Kisprózák, A vörös törpe.    Kundera: Halhatatlanság.   Hesse: A pusztai farkas

 Kedvenc filmek:

 A  kpmprnyik

Indokína

Mindent anyámról, Csokoládé,  Jeruzsálem,    A szív hídjai,     A suttogó,      A pusztai farkas,

 Finom, merengős, ill. romantikus filmek:

1. Jean Austen:  Emma

2. Büszkeség és balítélet

3.Értelem és érzelem

4. Mansfield Park  (Jean Austen regénye nyomán)

5.Tartózkodő érzelem

6. A zöldellő fa alatt (Thomas Hardy regénye nyomán)

7. Jane Eyre

8. Szerelem kolera idején ( Marquez regénye nyomán) 

9.

Szerelem és becsület 

Egy újabb csokor:

1. A szív hídjai

2. Volt egy farmom Afrikában

3.Afrika királynője

3. Barney és a nők

4. SOS szerelem

5.

Egy boltkóros naplója

6.

Nem kellessz eléggé

7. Gyilkos vágyak

8. Csokoládé

9. Indokína 

10. Távol Afrikától

11. Befejezetlen élet 

12 Csodás álmok jönnek

MESÉK

Kiriku

Hercegek és hercegnők

Az erdő kapitánya

Az ezeregyéjszaka legszebb meséi

A bagdadi tolvaj

 Boszorkányok (Rohl Dahl írása nyomán)

A  boszorkány (Kuprin kisregénye nyomán)

A kétéltű ember

MÁS:

A vörös hegedű

A grófnő (Báthory Erzsébet élete)

Maria Montessori

Az utolsó kínai császár

Szerelmes Shakespeare

Szép remények (Dickens)

A kaméliás hölgy

Rettegett Iván

A kétéltű ember 

Berlin felett az ég.

Jelenetek a bábuk életéből

Életem Picassóval.

Bor, mámor, Provance

Napsüötte Toscana

A burzsuázia diszkrét bája

A vágy villamosa

A király beszéde

Skarlátbetű

Madárka

Párnakönyv

Jadviga párnája

A tanú

Csinibaba

A kígyó csókja

Indul a bakterház

Amerikai szépség

A lator

Ben Húr

Sógun

Jó rggelt Vietnam!

Éretlenek

Fida

Sylvia

Tövismmmmadarak

A lovakat lelövik ugye?

Csodás álmok jönnek

Pillangókisasszony

Cramer Contra Cramer

Eper és vér

Hair

Pókerarcok

Flachdance

Öreg halász és a tenger

A nyomorultak (Victor Hugo regénye nyomán)

Adele H. története (V. Hugo lányáról)

Maria Montessori 

Jeanne d' Arc

Teljes napfogyatkozás (Rimbaud és Verlaine )

Anyegin

A bukás (Hitler utolsó napjai)

A zongorista

A felolvasó

La Fontaine, a mesemondó

Moliere

Amadeus

Ragyogj/

Abigél

Hermanne Hesse Sziddhárta

Hess: A pusztai farkas

A kis Buddha (Bertolucci filmje)

Napfívér és Holdnővér

Hét év Tibetben

NEHEZEBB LÉLEGZETVÉTELŰ  FILMEK:

Árvák hercege

Irány a Missisipi -A csodaszer

Központi pályaudvar

Folyó szeli ketté

Órák 

Jeanne d' Arc

Menyország most

Drogtanya

Las Vegas a végállomás

 Patch Adams

Mindent anyámról

A suttogó

MÁS:

Egyszer

Állatfarm

Fanny és Alexander

Száz csapás

Elvis: A kezdet kezdete

BARAKA

SAMSARA

MIKROKOZMOSZ : Füvek népe

Az ötödik pecsét

A hetedik pecsét

Egy csodálatos elme

HUMOR:

Banditák

Bérgyilkos a szomszédom

Egy boltkóros naplója

Majd megdöglöm érte

IZGALMAS

Fedőneve : Donnie Brasco

Álmatlanság

A keselyű utolsó három napja