"A szellemi kincsek szépítik meg az ember arcát, rokonszenvet vagy tiszteletet keltve másokban. A szellem minden lénynek a szemében válik láthatóvá, de megnyilvánul az arckifejezésében és a teste minden mozdulatában is. A megjelenésünk, a szavaink sohasem lehetnek nagyobbak, mint mi magunk. A A lélek ugyanis a mi házunk, azon két ablak a szemünk, szavaink pedig a hírvivői" Kahlil Gibran
"Életfa, világfa, születésbe-halálba, világból világba. Égigérő fának leveles hét ága, összeköt és megtart: táltosok létrája. Gyökere és törzse, pompás koronája a három világot szemünknek mintázza. Földi élet fakad erős oltalmába', Égi tudást ad át lombja-suhogása."
(Életfás ruha)
Shakespeare, WilliamRÓZSA
Öt szonett
1.
A legszebbektől sokasodást várunk:
örökkön éljen a rózsa, a Szép,
és majd, ha lehull hervadó virágunk,
új sarj őrizze emlékezetét.
Ám te betelsz saját szemed tüzével,
s hogy lángod tápláld, magad égeted,
és éhezel, bár bőven volna étel –
édes magadra így emelsz kezet.
Ma a világot frissen ékíted,
te vagy a tavasz első hírnöke,
de tartalmad bimbódba temeted,
s mert zsugorgatod, pazarolsz vele.
Ne légy falánk: a világ jussa vagy,
szánd meg, mert sír emészt el – s te magad.
35.
Ne bánkódj, hisz megtörtént a dolog;
rózsán tövis, a szökőkútban sár van,
felhő, fogyatkozás csúfít holdat, napot,
és féreg rág a virág bimbajában.
Megtévedtél, de az is tévedés,
ahogy hasonlatokkal mentelek:
magam mocskolom, hogy te tiszta légy,
s hogy megbocsássak, túlzóm bűnödet.
Az indulataid indokolom –
a vádbeszédedből lesz védbeszéd –,
és önmagam is megrágalmazom,
mert harag, szerelem úgy húz ma szét,
hogy ím, bűnödben én is osztozom:
keserítsél csak, édes tolvajom.
54.
Ó, mennyivel szebbnek tetszik a szép,
ha legédesebb dísze, hogy igaz!
Szebbnek látjuk a rózsa szép színét,
ha édes, és az illata is az.
A csipkerózsa éppolyan finom,
mint kerti rózsák parfümös hada,
s tövis közt éppúgy illeg a szirom,
ha nyáron nyílik búvó bimbaja.
De szép erénye látszat és csalás:
nem zsongják körül, titkon hervad el,
magába hull. A nemes rózsa más:
édes halála illatszert lehel.
Édes: ha szépséged múlik maholnap,
e vers megőrzi majd igaz valódat.
95.
Még a botrányt is vonzóvá teszed,
mely, féregként, mi friss rózsát rútít,
megrontja édes, bimbózó neved.
Mily édes illat rejti bűneid!
A nyelv, ki rólad mindent elbeszél,
könnyelműségeid felemlegetve,
még ha becsmérel, akkor is dicsér:
hisz jó neved cáfol rá rossz híredre.
Bizony, a sok bűn bölcsen válogat,
hogy épp beléd plántálta lakhelyét,
hol szépséged kendőzi foltjukat,
s látszatra minden gyönyörűen ép!
Ne vagdalkozz a hírneveddel, édes:
a tőr kicsorbul, akármilyen éles.
109.
Ó, mondd, hogy hűtlennek miért hiszel,
hisz hevem nem hűl, csak távolodik?
Mint magamtól, úgy válók tőled el,
mint lelkemtől, mely tebenned lakik.
Az lángom fészke; elvisz bár utam,
de vándorként jó oda térni meg,
ígért időre, bízva s biztosan,
hogy mocskaimra én hozzak vizet.
Ne hidd – uralja bár természetem
minden létező kedélyállapot –,
hogy tisztulásom oly reménytelen,
hogy semmiért egy mindent elhagyok –
mert a mindenség mind semmi nekem,
hisz te vagy, Rózsám, benne mindenem.
Fordította: Szabó T. Anna
ESŐ, 2004/4
"SZAKÁLLAMRA MONDOM..."
A szakáll szimbolikája néhány gondolatban
A szakáll az arc alsó felén nővő szőrzet. Kezdeménye a borosta,
létezik körszakáll, kecskeszakáll, barkó és vannak történelmi
személyekről, híres emberekről elnevezett szakállformák.
A szakáll szimbolikája szerint a férfiasságot, rangot és bölcsességet
szimbolizálja, illetve azokban a társadalmakban, ahol a
szakálltalanság az elvárt norma: a renitenciát, a lázadást és a
másként gondolkodást, vagy az ápolatlanságot jelentheti.
Jellegzetes szakállt viselő mitológiai és jelentős férfialakok: pl. a
Mikulás, Mefisztó, a törpék, valamint a magyar népmesék Hétszűnyű
Kapanyányimonyók-ja, akinek szakállát Fanyűvő szorította bele a fába,
hogy megfőzhesse barátainak a kását, anélkül, hogy a rőtszakállú
nagyerejű manó azt megette volna a hasáról.
Ebben a mesében a szakáll az erőt jelképezte, ahogy Keleten a
legyőzött ellenfél szakállának lenyisszantása becsületének
megnyirbálását is jelentette. Míg a dús szakáll a férfiasságot, az
erőt és az agressziót, valamint a pozíciót úgyszintén hirdethette
gazdájáról..
Az egyetlen női fáraó Hadsepszut bölcsességének jelképeként álszakállt
ragasztott, ahogy a többi fáraó is ezt a szimbólumot használta. A
szakáll ápolása nagyon sok kultúrában elvárt volt.
Szerződéseknél a szakáll megérintése is jelezte a szándék komolyságát,
az elköteleződést. "Szakállamra mondom".
..vagy könnyű "más kontójára" cselekedni, a saját szakállunk helyett.
Szerződések megpecsételésekor a pecsétviaszba szokás volt néhány szál
szakállszőrt is ragasztani.
Állatszőr esetén a kecskének és néhány kutyafajnak nevezzük szakállnak
az állán lógó hosszabb szőrt-. A kecskeszakáll agyafurtságot,
ármányságot és gonoszságot is szimbolizálhat.
A növekvő szakáll, a borosta a serdülklorba való lépést jelezte, amit
társadalmi szinten valamiféle beavatás szentesített.
Volt, hogy csak a nemesség viselhetett szakállt és a parasztságot
borotválkozásra kényszerítették.
Szakállas vicc, szakállas történet- mondjuk a régi, elavult, elcsépelt
mondókákra.
Most már be is fejezem az írást, nehogy az én történetem is szakállt
eresszen.
létezik körszakáll, kecskeszakáll, barkó és vannak történelmi
személyekről, híres emberekről elnevezett szakállformák.
A szakáll szimbolikája szerint a férfiasságot, rangot és bölcsességet
szimbolizálja, illetve azokban a társadalmakban, ahol a
szakálltalanság az elvárt norma: a renitenciát, a lázadást és a
másként gondolkodást, vagy az ápolatlanságot jelentheti.
Jellegzetes szakállt viselő mitológiai és jelentős férfialakok: pl. a
Mikulás, Mefisztó, a törpék, valamint a magyar népmesék Hétszűnyű
Kapanyányimonyók-ja, akinek szakállát Fanyűvő szorította bele a fába,
hogy megfőzhesse barátainak a kását, anélkül, hogy a rőtszakállú
nagyerejű manó azt megette volna a hasáról.
Ebben a mesében a szakáll az erőt jelképezte, ahogy Keleten a
legyőzött ellenfél szakállának lenyisszantása becsületének
megnyirbálását is jelentette. Míg a dús szakáll a férfiasságot, az
erőt és az agressziót, valamint a pozíciót úgyszintén hirdethette
gazdájáról..
Az egyetlen női fáraó Hadsepszut bölcsességének jelképeként álszakálltragasztott, ahogy a többi fáraó is ezt a szimbólumot használta. A
szakáll ápolása nagyon sok kultúrában elvárt volt.
Szerződéseknél a szakáll megérintése is jelezte a szándék komolyságát,
az elköteleződést. "Szakállamra mondom".
..vagy könnyű "más kontójára" cselekedni, a saját szakállunk helyett.
Szerződések megpecsételésekor a pecsétviaszba szokás volt néhány szál
szakállszőrt is ragasztani.
Állatszőr esetén a kecskének és néhány kutyafajnak nevezzük szakállnak
az állán lógó hosszabb szőrt-. A kecskeszakáll agyafurtságot,
ármányságot és gonoszságot is szimbolizálhat.
A növekvő szakáll, a borosta a serdülklorba való lépést jelezte, amit
társadalmi szinten valamiféle beavatás szentesített.
Volt, hogy csak a nemesség viselhetett szakállt és a parasztságot
borotválkozásra kényszerítették.
Szakállas vicc, szakállas történet- mondjuk a régi, elavult, elcsépelt
mondókákra.
Most már be is fejezem az írást, nehogy az én történetem is szakállt
eresszen.
Még érdemes elgondolkodni azon, hogy az áll két ujj közé fogása, érintése a gondolkodás, elmélkedés gesztusa mindkét nemnél. A fejtető vakarása nem annyira a bölcs döntés elővételezését jelenti, sokkal inkább a döntésképtelenséget, ill. a döntés nehézségét.
Pedig a fejtető az intellektus (jang) szimbóluma, lévén az áll az arc alsó régiójához tartozik, és mégis!
Ha valamit megtanultunk, azt mondjuk "megemésztettük a tudást". Az mélyre száll bennünk, lemerül, megemésztődik, majd sajátunkká válik, szinte zsigerszerű szintre. Ebbe a mély tapasztalai tengervbe merítjük le az új információt, és innen hozzuk fel újra, amikor már be tudtuk építeni, el tudtuk "sajátítani". Ezért is szép szimbolika a szakáll, vagy az áll érintése a gondolkodás és a bölcs (mély) döntés kapcsán.
Jung élete alkonyán rájött, hogy a szimbólumoknak olyan metafizikai,
egyetemes gyökerei is vannak, amelyek gyakorta túlmutatnak az emberek
egyszerű világán.
Ahogy a történelem a társadalom egoja, úgy a mitológiák az emberiség
lelkét jelenítik meg. Jung jó barátságot ápolt kora jeles tudósaival:a
kvantumfizika úttörőivel, ahogy a relativitáselmélet megalkotójával,
Einsteinnel is. Psychológiáját az ő szemléletük által formált
világképpel összhangban alkotta meg. A jelzett korban a nagy tudósok
által felfedezett új elméletek nem nagy befolyást gyakoroltak az
emberek szemléletére, ahogy a mai emberére sem, hiszen olyan több
egyetemes gyökerei is vannak, amelyek gyakorta túlmutatnak az emberek
egyszerű világán.
Ahogy a történelem a társadalom egoja, úgy a mitológiák az emberiség
lelkét jelenítik meg. Jung jó barátságot ápolt kora jeles tudósaival:a
kvantumfizika úttörőivel, ahogy a relativitáselmélet megalkotójával,
Einsteinnel is. Psychológiáját az ő szemléletük által formált
világképpel összhangban alkotta meg. A jelzett korban a nagy tudósok
által felfedezett új elméletek nem nagy befolyást gyakoroltak az
emberek szemléletére, ahogy a mai emberére sem, hiszen olyan több
dimenziós koordináta rendszerekben kellett volna gondolkodniuk,
amelyhez még kapaszkodójuk sem volt, még a képzeletük is cserbenhagyta
ebben őket. Maga Einstein is un. gondolatkísérleteket eszelt ki, hogy
az ő munkássága által megnyíló távlatokat érvénytelenítse, hisz maga
sem hitte el, hogy a valóságnak ilyetén megnyíló -képzeletet
felülmúló- távlatai valóban a realitás hű iránymutatói lennének.
Ahogy megfogalmazták: az atomfizikusok gyártották elméleteiket, de
ezek még a saját hétköznapi életükre sem voltak semminemű hatással:
mikor kiléptek a laborjaikból, vagy az elméleti műhelyeikből,
megrázták magukat és váll rándítva elmentek vacsorázni.
A mítoszkutatók véleménye szerint új mitológia, új világkép vanszületőben, de ennek mibenlétét lehetetlenség előre megjósolni.
Egyszer csak előáll majd, és mindannyian olyan evidensnek fogjuk
venni, mintha mindig is létezett volna. Egyik napról a másikra.
Valószínűleg vissza fogja adni az ember világban elfoglalt központi
helyét, amelyet a XVIII-XIX sz.-i természettudomány elvitatott tőle
egy jéghideg racionalitású, csikorgó pontossággal megkreált
világmindenség perifériájára leszorítva őt.
Bohm és az őt követő atomfizikusok modelljei már szinkronicitásról,
időn és téren túli kapcsolatrendszerekről, valamint egy csodálatosan
rendszereződő és rétegződő implicit rendről beszélnek, amely az
emberért (is) van, és maga is kapcsolatba kerülhet vele. Utalhatnék
itt a fotonként és hullámként is megnyilvánuló fényre, amelynek
útvonala nem független attól, hogy mit gondol az a kutató, aki
megfigyeli "őt", de akár a freud-i psychológia "felfedezéseire" is,
.amikor a projektív identifikáció nyomán átjárhatóvá válik két tudat
és ez a gyógyításban is felhasználhatóvá válik. (Winnicott-féle
firkarajzok). A személyiség mélyrétegeiben és a subatomi szinteken
meglehetősen nagy-ma még kihasználatlan- szabadságfokok vannak.
(Bizonyított tény, hogy a meditáció a DNS szintú reprezentációkra is
hatással lehet a metiláció, diacetiláció által.....)
Ha egy forma megjelent valahol a világegyetemben nagy valószínűséggel
újra és újra fel fog bukkanni, gondoljunk csak a galaxisok
spirálformájára, amely csigák házán, örvényekben, de az emberi DNS-ben
is fellelhető.
Szerencsére a HÁZ szimbolikájánál ilyen mély metafizikai szintekre nem élhetőbbre formálni. Jellemző Toscán (vagy akár ókori) kép a ciprusokkal övezett ház. A
fák sora időérzékelésünket megváltoztatja, óhatatlanul le kell
csökkentenünk az utazási sebességet, lassítanunk kell. (Ezért
igyekeznek az autóvezetők szemének vonalát szabadon hagyni, hogy
alagutakba érve a járművek nehogy nagyon lelassuljanak.)
Írhatnék itt a házak praktikus, érzékszerveinkkel megfogható
jellemzőiről, a proxemika tudományáról és arról, hogy az érzékelés
milyen más a keleti és a nyugati ember esetében, amely házaikban való
berendezkedésüket is nagyban befolyásolja, annak ellenére, hogy
érzékelésünk alapjaiban -biológiailag -jórészt
meghatározott.....(Gestaltok,.
érzékszervi modalitások a csecsemők esetében -tanulás nélkül! is
egymásnak valamiképp megfeleltethetőek), de ehelyett utalnék inkább Hall:
Rejtett dimenziók c. könyvére, valamint ajánlanám egyéb
lakáspsychichológiai munkák elolvasását, ill Polcz Alain: Rend és
rendetlenség c. művét.
Mindenesetre érdekességként leírnám, hogy a nyelv szerkezete és mély
értelmi rétegzettsége, amely őseink átszűrődő tapasztalati anyagát is
szervesen magába foglalja, strukturálja és befolyásolja, gazdagítja,
valójában mintegy meghatározza érzékelésünk vázrendszerét a
körülöttünk levő világról alkotott képünket. Ez is oka annak, hogy
különböző nyelven beszélő emberek különböző módon tapasztalnak, ill.
tanulnak tapasztalataikból.. Másrészt tapasztalataink visszahatnak
gondolkodási és így nyelvi képességeinkre is.
Mivel nem tartozik szorosan a témához így ezt csak egy gondolat
erejéig erősíteném meg. A Pető Intézetben csecsemők mozgásfejlesztését
végzik, mivel rájöttek, hogy a mozgás a későbbi tanulási folyamatokat
(pl. kivonás, összeadás) befolyásolni fogja. A Waldorf pedagógia már
régóta tudja ezt, ahogy a behevioristák is, lévén a gondolkodás nem
más mint-elővételezett- interiorizált cselekvés.
A kísérlet során azok a kismacskák, akik a labirintusban szabadon
bolyonghattak, jobb tájékozódásra tehettek szert, mint amelyeket ölben
hurcoltak......
Ezután a felvezetés után nézzük meg a HÁZ párhuzamát a magyar nyelvben.
Az emberi test részeinek viszonylag kevés természeti vonatkozású
elnevezése van, mint pl. foggyökér, agykamra-szarv, inkább a ház
részeit és építőelemeit alkalmazzák rá. Szívpitvar, és kamra,
lábboltozat, ahogy ott talpfa és szemöldökfa...., szájpadlás.
Homlokzat. Kontyos ház.
Ha valaki meggyógyul az mondjuk rá, hogy felépül. A szóban benne van
az épp-ség, épület szavak szótöve is, és érzékelteti a fokozatosságot,
a tégláról- téglára való rétegzettség élményszerűségét, a magasba való
növekedés perspektíváját és az épség megőrzésében a védelem
fontosságát, ami a házak legfőbb funkciója.
A ház szó benne van a háznép, házasság, haza, hon, otthon
átcsengéseiben is. Ahogy a ház elnevezést használjuk nagy, történelmi
jelentőségű családok esetében. (angolban is) Árpád-ház, Habsburg-ház
stb... míg a pusztán vér szerinti elágazódásra a családfa kifejezés
illik, amely a vegetáció aspektusát vetíti ki a családra...Ha azt mondjuk "alszik a ház", ebben a benne lakó szeretteinket,
vagyis a háznépet értjük.
Kunt Ernő néprajzkutató: Emlékezés és felejtés, avagy a halál három
kalapja című írásában csodálatos elbeszélésben rajzolja meg a családi
mítoszteremtés rejtélyes vonulatát, ahogy a paraszti ház és a haza
sorsa a mestergerendán nyugvó három fekete kalap szimbolikájában
összeforr. A történet szinte az Ezeregyéjszaka izgalmas és
hátborzongató nyitó képével indul a három fekete ruhába öltözött nő
megjelenése és történetének kibomlása nyomvonalán egyéni életeket
összeforrasztva szegény kis elárvult hazánk sorsával.
A mű olvasása nyomán, -mivel a szimbólumok olyan sűrű jelentésréteggel
vannak felruházva, hogy a racionális tudatunk merítésén túlmenően
érzéki, érzelmi és intuitív elemekkel is bírnak-, nekem Tournier
Különös Angyala jutott az eszembe, aki végigsuhan a világon, hogy
mindazt ami rút és szörnyű egy szárnysuhintásával csodálatossá és
méltóságteljessé varázsolja
Az álmok, a képek, a szimbólumok nagyon régóta az emberi (ön)
gyógyítás eszköztárába tartoznak. Tradícióink is ilyen erővel bírnak,
melyek akár személyi tárgyi környezetünk, ízlésvilágunk, családi
mítoszaink áthagyományozását is szolgálják, így mélyebb rétegekben,
sűrítve foglalják magukba mindazt, ami beszédben, cselekvésben,
világképben, értékrendben megnyilvánul.
Ezért én a magam részéről az olyan házakat szeretem, amiknek koruk és
történetük van, vagy legalábbis ilyetén időbeli viszonyulásuk
fellelhető valahogyan.
Tournier -egyik kedvenc íróm-, akinek e téma kapcsán javaslom mind a
Péntek, avagy a Csendes- óceán vidéke c. könyvét, ill. a Kispróza c.
elbeszélés gyújteményét, írja ez utóbbiban, hogy építhetne a tenger
mellett üvegből való modern házat, ami dacol a világ viharaival és
magába olvaszt sokféle látványt és gyönyörűséget, de akkor
"cserbenhagyná a parókiát", évtizedes lakhelyét.....
Mintha a háza a barátja, személyiségének egy darabja volna. Izgalmasak
a házának egy-egy részletéről írott kisprózái is, szinte nem lehet
letenni a könyvet, legalábbis én nem tudtam....
Az első írás csigaházhoz hasonlítja az ember e "sokadik ruháját", a
házat, ami rámerevedik, ránő....
Nagyon sokáig laktam albérletben, és amikor egy házat kaptam egyik
rokonom halála után, magam is éreztem ezt, hogy valahogy vele együtt
egy kicsit én is elnehezültem.....
Ahogy az impozáns lépcső- egy másik Tournier kisprózában - "nagy
falatokban kebelezi be a teret"..... elköteleződésre inspirál.
Hogy mennyire ránk kövül egy-egy lakhely (mint csigára a háza), azt
akkor értettem meg, amikor egyik barátnőm lakott nálam néhány napig,
és olyan könnyeden, frissen rendezte át a lakásom, amely
kimeríthetetlen lehetőségekre én még csak nem is gondoltam.
Tehát a HÁZ nagy valószínűséggel az ember személyiségével is paralell,
ha megjelenik álmokban, meditációban, egyéb képeken.
Nekem visszatérő álmom van ugyanarról az ismeretlen házról. Mindig
nyugtalan vagyok, ha újra és újra előjön. Életem egy nehezebb
szakaszát vetíti előre.
Meditációimban azonban nagyon jól megszerkesztett, archaikus és nemes
anyagokat, ill.formákat magába illesztő házakkal találkoztam, amikben
jó és biztonságos lehet az élet.
Szociális munkások megfigyelései, hogy nyomornegyedekben azoknak az
embereknek van lehetőségük felemelkedni, akik tisztán tartják az
otthonuk.
Munkám során sok hajléktalannal találkozom, és bizony- talán durván
hangzik-, de ezek az emberek (zömmel) a saját lelkükben is
hajléktalanok, és talán elsőként és eredendően ott, és a külső
hontalanság csak ennek a belsőnek a hozománya, kivetülése... Most
nincs lehetőségem bővebben kifejteni ezt a talán megbotránkoztató
észrevételem...., de az előadásomban, ha rákérdeznek elmondom...
Már későre jár, így csak néhány költő megfogalmazást másolnék ide ízelítőül:Pilinszky: Tékozlók
Nem a remény vitt. Az a csöpp meleg,
mely szürke, mint a gyurma, majd fehér.
A mosdófülkében a csap
éjjel-nappal nem engedett elaludni.
Huzat van. Apád elfelejtett.
Micsoda magányt és elhagyatottságot, fájdalmat tud kifejezni egy ilyen
kép.. A tékozló fiúk hazatérnek, a lányok soha. Csöpögő csap, elfolyó
élet...Ha a női értékeket eltékozoljuk, nem sarjad újra élet.....
"Kié e kulcs? mit nyit e zár?
kié e nélküled-kopár
szoba? ez a farkasverem?-
nem otthonom, csak fekhelyem.
(Zelk Zoltán)
Kosztolányi: A mi házunk
Nálunk a tükrök mind kancsalítanak,
fonákra fordult mindegyik kilincs.
Elment az élet innen- mit keresünk?-
nincs, ami van és van az, ami nincs...
Zelk Zoltán Irén halálát jeleníti meg a versben, Kosztolányi a fenti
vers megírása után néhány évvel már nem élt.
Pszichoterápiás szakvizsgára tanulván érdekes analitikus írások
jutottak a kezembe. Alzheimeres betegek pszichoterápiájáról volt szó.
Megdöbbenésemre ezek az emberek, annyi fájdalmat élhetnek át, ha
hagyjuk őket megélni azt, ami ép ésszel is elbírhatatlan. Számomra a
legmegdöbbentőbb az volt, hogy órákat zokogtak a beszélgetések után,
de volt, hogy a terápiás órán sem tudtak megszólalni a
fájdalomtól......és ami a legkülönösebb, hogy az én elvesztésénél
sokkal mélyebb és elviselhetetlenebb az a kín, amit a belső
ineteriorizált tárgyak elveszítése jelent. Vagyis ezek az emberek a
saját szeretteik bennük egyre inkább halványuló belső "képét"
siratták. Zokogtak azon, hogy majd hiába jön a lányuk a betegágyukhoz,
ők nem fogják felismerni őt.......
Párhuzamba állítva leírhatnám egy házrészletét Móra Ferencnek, akinek
már csak napjai voltak hátra, mégis mennyi melegség és báj árad a
sorokból, ahogy az alvó Pankáról beszél, aki kicsiny kezével virágot
tépett neki a kertből, hogy jobb kedvre vidítsa őt
( most nem találom az említett idézetet..... Hatvany-Gink: Beszélő
házak és tájak)
Utóljára leírok egy gyönyörű Erdős Virág szösszenetet:
(lámcsak: mennyi mindent bele lehet sűríteni egy-egy költői képbe....)
"Egyszer majd betévedsz ide és körbenézel. És sietsz
tovább, hogy le ne késd. Sietsz tovább, és elmondod
nekem, vagy ha nem, hát valaki másnak, vagy épp
csak úgy este, elalvás előtt: láttam ezt a házat.
Láttam kívül és belül. Emeletek, udvar, borostyán,
ablakok. És akár egy reneszánsz palota, gondolod,
loggiák, ívek, oszlopok. Ám eszedbe cikkan egy
konyharuhaminta, meg egy üresen lengő kombiné.
Milyen kár, gondolod majd, és biggyeszted a szádat,
hogy emberek laknak itt, csupa lúgozott ruhában,
nem csak a lépcsőházi mennyezetről potyogó
gipszangyalok.
De mintha itt se lettél volna, olyan így.
Mert például mit sem tudsz majd arról, hogy öt óra
felé kicsi öregúr ül az ablak elé, és ahogy kávéját
lassacskán szürcsöli, egy csepp elidőzik az álla
hegyén."
dr.Nagy Mária Magdolna a keleti filozófiákról
2012-04-26
18:00 Bálint Ház Salom terem
"Nagyjából ismerem a keleti gondolkodást, a keleti gyógyítást, a keleti konyhaművészetet, Hesse a kedvenc íróm, akinek felmenői misszionáriusok voltak Keleten.
Azt hiszem mégis nyugati előadást fogok tartani. A keleti gyógyítás és szimbológia, a színek és elméletük leképeződése, rétegződése a magyar nyelvben. Döbbenetes, hogy a magyar nyelv ismeri az akupunktúra gyógyítási szimbólumait, az "öt elem tanát".
Hogyan hatott a nagy nyugati psychológusokra a keleti tudás? Rogers ill. Schulz külön kiemelendők. Rogers ismerete előtt már Hesse megtanított az embert teljes elfogadásában szemlélnem. Schulz pedig volt olyan bátor, hogy kifordította a meditációt és azt mondta, hogy nézzük meg: a fonákjáról működik-e ......és működött.
Ő az autogén tréning atyja.
Bár magam a meditáció nyugati vonalát (jezsuiták) szeretem, de sokat tudok a zsidó és a buddhista, indiai meditációról is. Mindegyik teljesen más alapokról indít.
Nagyon régóta jógázom. Szintén nem a keelti vonzalmamnak köszönhetően. Egyszerűen csak látom, hogy a tanárnőm, Etka anyó tanítványa-Vanylia- nem öregszik és mindig vidám, felszabadult, ezért mentem hozzá:tanulni : nincs időm a betegségre, a szomorúságra, nagyon sok tervem van még az életben.
Nem vagyok én a test megszállottja, de muszáj, hogy jól működjön a szervezetem. A keletiek mosolyognak állítólag, hogy mindegy milyen szándékkal művelik a nyugatiak a jógát, akkor is úgy hat, ahogy kell.....
Azt veszem észre a meditáció során is, hogy olyan dolgokat "érzek meg", amikre nincs magyarázat, de aztán igazolni tudom őket objektíve is. Sokszor hülyének néznek, amikor elmondom, hogy azért gondolom ezt, mert meditáltam és kérem, hogy nézzük meg, mert tudom, hogy van ott valami.... Aztán tényleg !
Mondom, ez a nyugati, vallásos vonal, amiről beszélek: Szent Ignác-i meditáció-
Meg nagyon súlyos betegségeknél (PTSD pl. ) egyszer csak ajánlok egy meditációs képet a kliensnek. A problémájára, ahol elakadt a film. Hihetetlen, mennyire működik. Évtizedes problémákon tud átlépni szinte egyszeriben és felszabadultan.
Ezekről fogok beszélni. Remélem......" /dr.Nagy Mária Magdolna/
www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#Hekat%C3%A9
www.ofi.hu/tudastar/metamorfozisok
kovacs-laszlo.hommage.hu/
www.monostorapati.hu/programok2.htm
Wass Albert:
Az Angyalok Tisztása
Az Angyalok Tisztása
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó:
akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt,
ahogy a fák között tovaoson.
Te már tudod, hogy ezt a szellőt
az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.
Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod:
surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben.
Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd,
és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.
Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik.
Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.
De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél,
csodálatos meséket az erdőről. . .
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,
s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat
nem láthatja a szemed.
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved
és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,
egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretet és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor.
Csak annyit hallasz, hogy a madarak
nagyon szépen énekelnek körülötted,
és a patak nagyon szépen mesél.
Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha,
a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő,
amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék
pipájából, és jóságosan mosolyog.
Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé,
a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé,
és hiába gonoszak hozzád,
te mégis jóval viszonozod gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt,
és az élet legsúlyosabb perceiben is
derű és békesség van a homlokodon:
csak akkor látják meg rajtad,
hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem.
"Példaként említhetjük Raffaello Sixtusi Madonna című festményének történetét. Raffaello becsukott szemmel ábrándozott, amikor megjelent a szeme előtt a kép, minden részletében színesen. Sokáig nézegette a csodálatos képet, igyekezett megjegyezni annak minden részletét, s azt később emlékezetből lefestette.Az intuíciót szándékosan elő is lehet segíteni imaginációs és meditációs technikákkal. Jung szerint az intuíció gondolkodás analógiákban és szimbólumokban a kollektív tudattalanból származó bölcsesség segítségével. A kollektív tudattalanban ugyanis nemcsak ősi ösztönök vannak, hanem ott szunnyad az erkölcsi értékrend és a kreatív alkotókészség is"
Dr. Héjjas István
Jezsuita meditációm fácskává alakulásomról
Meditációim során furcsa fává tudtam átváltozni képzeletben. Az első meditációs élményemben egy Janus-arcú szép ruganyos testű Nym/ FÁVÁ :))) karjaimból ágak nőttek, mintha egy legyezőt nyitottam volna ki kecses lendülettel, igy bontottam lombot. Kicsi mókus szaladt ágaim közt, kellemesen megborzongtam, amikor megült a hó egy kar-ágamon, meg tudtam benne mosakodni, felfrissülni, majd jött a szél, átfújt testemen, kifújt belőlem minden anyagi részt. Elemelkedtem a talajtól,
- ami elmondhatatlan extázist, belső ujjongást okozott- magam lettem a SZÉL, eljuthattam oda, ahová akarok. Körbejárhattam, akit akarok..(fantasztikus volt, hogy megsimogathattam azokat, akiket nagyon szeretek...)
"Az emberi szív nem boldogságra, ragyogásra vágyik". (Leon Kannyegiszer )
...és ezen kísérlete során más szíveket is összetör.
Nagy Mária Magdolna
(a történet fikció, abszolút nem rólam szól és másról sem !!!
furcsa szimbolikus képbe fordítása egy sajátos életnek....
lehet, hogy hallottam valahol hasonló történetet, de már nem emlékszem hol :-)))....
APÁM SZÍVE
Anyám csendben mosogatott odakint. Egész nap apám könyvén dolgozott. Javította, lektorálta.Apám történész volt.Anyám rajongással szerette. Mindent megtett volna , csak hogy boldoggá tegye. Apám a készülő könyvét egy méltatlanul elfeledett kisnemesről írta, akinek lápvidéki házában-hosszú élete során- nagyon sok ismert hazafi megfordult, sokukkal barátságot is ápolt. Élő lexikonként töltötték meg életét.
Apám is nagyon népszerű volt. De ő az asszonynép között. Anyám önfeláldozón szerette, annak dacára, hogy időről-időre megtudta, hogy apám szíve más nőért dobog.
A napokban- mesélte nekem- utánalopózott. Birság jött, hogy apám tilosban parkolt. Anyám megleste a helyet. A lépcsőházból apám jött le egy fiatalabb nővel, akin takaros bunda volt. Apám zavartan mosolygott, akár egy gyerek és bemutatta Juditot anyámnak, aki később nálunk is lakott.
Barátságos asszony volt, szerettem.
Megtört aztán, akárcsak anyám. Apám elhagyta egy nálánál csinosabb miatt. Az ő neve Anna volt. Apámat élete végéig ápolta.
De ne szaladjunk olyan nagyon.
Most anyám a konyhában mosogat. Csendes és szolgai, akár egy robot.
Apám a másik nőtől jött, de engem ez nem zavart. Intett, hogy odabújhatok.
Szívére simultam, összegömbölyödve, mint egy kifli, kuncorgó kiscipó. Mindig ünnep volt, ha mellén nyugtatott, olyan önfeledten tudott együtt rezdülni velem. Amilyen rezdületlenül tudott átlépni másokon.
Én szívének hajtása, virága maradtam, nem úgy mint anyám. Ő végül csak elszáradt kóró, kivérzett árnyék, kísértet maradt. Mindhiába szerette.
Talán irigyelt is kiváltságomért.
Nők jöttek és mentek, de én apám kedvencekincse , kicsiny sündisznócskája lehettem
Most közelebb hajolt, ahogy mellkasán feküdtem, hogy megcsipkedje kipirult arcomat.
_Na!- mondta- Mit csinált ma az a súndisznókölyök?
_Óvodában volt. mint mindig-vetettem oda.
-Mi történt vele oviba menet?- vette át gyorsan a fonalat.
-Erdőn, mezőn, réteken lépkedett . Még a bundácskája is csupa lepergett levél és fűszál lett, képzelheted, ahogy sündörgött az oviba.
-Nocsak, nocsak, !- nógatott apám.
Lelkesen meséltema sün-sztorit, párás,csillogó szemekkel, beleszőve a sündisznós mesébe mindent, ami csak történt velem aznap, vagy hatott kicsiny szívemre. Nem is gondoltam akkor, hogy tulajdonképpen, jól kifaggatott. Mindent tudott rólam. Tudta miket láttam, kivel barátkozom, mi történt otthon és a szomszédainkkal, mit csinált aznap anyám.
Házunk egyik sarkába csodás körablakot építetett, előtte ücsörögve láttam, hogyan siklik a szán a havas utcán, szomszédaink új szerzeménye, igazi lovak húzták. Feszesen mint aki karót nyelt, ült rajta a két szomszéd gyerek.
-Ne irigyeld őket!-szólt mögém lépve anyám.Az apjuk nadrágszíjjal veri mindkettőjüket, megszokták már, zokszó nélkül tűrik az ütést. Kikerekedő szememet látva, hozzátette.
-Ha nem hiszed, nézd meg a lábuk, amikor a templomban mellettük ülsz, gyakran felhúzódik rajtuk a nadrág.
Az iskolában később valóban láttam. Tornaórán meglestem, amikor egyikük öltözött. Csupa hurka volt a háta.Sosem láttam még ilyet. Pedig anyám lelki sebe is hasonlóképp fájhatott. Engem nem érdekelt más, mint az, hogy én voltam az a kis sündisznócska, aki mindenről tudott.
Apám is sündisznóbőrbe bújt, amikor engem hallgatott.
Újra végig élte velem a napot. Hú, néha lódítottam is, de olyan jó volt játszani, álmodozni vele!
Már halott volt, anyámmal éltem, amikor egy búcsúból vásárfiával tértem haza.
Nyalókat vettem és egy kerekes piros műanyag állatot. Leginkább sündisznóra hasonlított. Be akartam vinni a szobámba.
Anyám megállított. Teljesen kikelt magából. Sohasem láttam még ilyennek. Ellenségesen rámripakodott.
-Hogyan képzelsz, ilyen szörnyűséget a házba behozni!? Elment a józan eszed!? Kiveszett belőled minden jőérzés?! Mi ez a kerekes szörnyeteg?! Rikító piros! A giccs valóságos megtestesülése! Komolyan nem értelek!
Csendesen letettem a dudoros hátú kis játékot, amit addig kezemből formált fészekben melengettem. Bementem, ő az előszobában maradt. Miért is szólított meg ez a műanyag vacak? Miért szegődött nyomomba?
Miért nem hagyott utamra mennem, hogy sebtiben előkotortam az árát, hogy azonnal enyém lehessen? Hogy szívemre szorítsam mielőbb? Gyorsan kifizettem az árát az árusnak, és szorítottam magamhoz ezt a torzszülött, kerekes műanyag piros szörnyet, ami olyan volt mint egy csupasz, piros szív. Tüskék helyett dudorok csúfították a hátát. Buzogány volt, megsebzett robot. Kerekeken szágoldó véres, csupasz végzet.
Apám szíve volt, ami többé már nem doboghatott! 
Még ma is elborzadok, ha rágondolok pacemekerére, ami hajtotta mellkasának ketrecében a kis rabot, még akkor is, amikor már belefáradt élni!
Hólyagos lett a teste a felfekvéstől,teste, lelke egészen lebénult. Anna fürdette, ápolta, óvta. Ő már nem lett elhagyott. Hisz apám már nem tudott járni, még beszélni sem tudott. ellenkezni sem volt képes, már azt hihettük: egészen megszelídült. Anna kedves foglya volt, aki haláláig halálosan szerette.
Még ezt az utolsó esélyt is elvette anyámtól, vagy talán így hagyta meg őt neki?!
Mert a távolság, a halál nem veszi el tőlünk a tárgyát, legtöbbször konzerválja csak.
Szomorúan ült a kis sün az előszobában, majd -gyanítom- a szemétre került. Anyám nem tűrte meg bent.
Nem tudta, hogy ez a kis torzszülött , apám tüskés, robotizált, vérző szíve volt, amely haláláig akár egy nyugtalan madár verdesett pacemekerével megpatkoltan, bordáinak börtönében, mert nyugtot, békét sohasem találhatott.
versek szimbólumainak felhasználása képfestésre....
Tárgy : pénteki versmondás....
verseket mondok pénteken, gondolataimat írom le kendőzetlenül, tartalmuk nyomán....
TÖREDÉK
Versben elmondott dallamok csupán. Történeteket találok ki, hogy megértsd a bennem élő hiányt... a madarat a tiszaparti homokban, ami akár az egyiptomi lélek-isten-szikra elrepülhet a fantázia birodalmába, ahol még a mosolyom is megértik.... "Torz, azt mondod." Minen fordítás csalóka! A dekódolás során a vevő fél a saját kognitív struktúráján szűri meg a tisztítatlan jelet. A vers élőbb, léletelibb, talán érthetőbb. Hiszen te a virággal vagy elfoglalva, amit nem kőbe, vagy agyagba véstél, hieroglifáid tünékeny jeleként, csak a futó homokba. Erőlködöm, hogy megérts! Fájnak az izmaim, a mosolyom is grimaszba rándul.... legalábbis te annak látod.... közeledem, te távolodsz.
Akárha várfalak udvarában ciszternákba gyűlnek a könnyek. Beengednélek, ha jönnél! Vagy talán nem is!? Emlékszel még!? Történeteket mesélek magamnak, kevés szavunk maradt. Zuhanyzunk, háttal mindenkinek.
Szeretnélek? ...
A szerelemben fellazul az én és a nem- én határa. Nyitottá válok és szelíden engedem, hogy meghatározzon engem az az ember, akit a legjobban szeretek. Róla igazán elhiszem, hogy belölről ismer, közel érzem hozzám.
Félek kissé az összeolvadástól, elveszíthetem magam. Katarzis, melyben a legsúlyosabb mélység is feltárulkozhat. Itt eltaszíthatnak engem, biztosítókötél nélküli zuhanás. Akár belehalhatok.
"Mielőtt megölelsz, járj be engem kérklek." "Lessél be minden sarokba, hol megtalált-elveszett őseim ujjlenyomatát őrzi a mindent elmosó idő."
Időt és könyörületet kérek hibáim felfedése előtt. Ember vagyok és őseim ujjlenyomatát őrzi a sorsom, akik formáltak, faragtak, sebeket ütve rajtam.
Akár a patakba dobott kövön, csiszolta őket az idő zuhatagja, de félek, hogy "élesen látsz", élesen ítélsz meg engem. "Csontomig vetkőztetsz." Simogass hús-bőr ruhát rajtam."
"Ne nézz utánam, ha nem leszek."
El tudnám-e viselni, ha már nem látnál szépnek?
Olyan lennék, amilyennek látni akarsz, mert belehalnék abba, hogy Te aki a legjobban ismersz, végül eltaszíthatsz. Ölelés előtt segíts megtalálni magam.... , hogy a hátadon rajzolt nyárfasoros úton visszataláljak oda, ahonnan újra elindulhatok. Immár veled, vagy nélküled.
Villás Béla: Bűn (ingyenesen letölthető hanganyag itt)
Mérget azért ne vegyen rá földi halandó :-))), de mindenképp érdemes meghallgatni .
Weöres Sándor: Tíz lépcső
Szórd szét kincseid-, a gazdagság legyél Te magad!
Nyűdd szét díszeid - ,a szépség legyél Te magad!
Feledd el mulatságaid- , a vígság legyél Te magad!
Égesd el könyveid-, a bölcsesség legyél Te magad!
Pazarold el izmaid-, az erő legyél Te magad!
Oltsd ki lángjaid -, a szerelem legyél Te magad!
Űzd el szánalmaid-, a jóság legyél Te magad!
Dúld fel hiedelmeid-, a hit legyél Te magad!
Törd át gátjaid-, a világ legyél Te magad!
Vedd egybe életed-halálod-, a teljesség legyél Te magad!
ÖNISMERETI JÁTÉKHOZ írt mesécském
Abu Badur és a különös kapu
Abu Badur: egy igen távoli ország fia, szeretett szamarával, akit csak így szólított : a" Kicsi Bölcs", réges-régen kezdte meg utazását számára ismeretlen tájakon.
Rendületlenül vándorolt országról-országra, megcsodálta a földön tarkálló virágok színpompáját, az emberek szívében rejlő kincseket és Földanya csodás állatnépének nemes indulatait, és úgy érezte, ők mindannyian Földanya érzéseit és gondolatait testesítik meg. Még az út porában virító, virágzó bogáncs is megindította szívósságával és élni akarásával, ahogy saját jelentőségének teljes tudatával létezést markolt ki magának a nemlétből.
Rendszerint- mielőtt rájuk telepedett volna az este,- Abu Badur betért az első fogadóba, kis szamarának a legjobb ellátást kérte, és reggel csengő arannyal fizetett
....De volt, hogy nem találván fogadót, -a vándorló bölcs, -magánházaknál kért éjszakára szállást. Ránézve nemes arcára, érett szederként ragyogó szemére, senki sem utasította vissza ebben a kérésében. Sokszor fizetséget sem fogadtak el tőle a jó emberek. Ilyenkor Abu Badur lelke kárpitjából szőtt történettel kápráztatta el őket.
Mesélt távoli tájakról, különös esetekről, állati és növényi népek titkos üzeneteit, vágyait, hajlamait osztotta meg velük, és hallgatói úgy érezték, hogy Abu Badur maga az angyalok követe.
Így teltek napjai mesés egyhangúsággal. Ám egy ízben Abu Badur úgy érezte az eddiginél is különösebb tájra tévedt. Úgy rémlett fel neki, hogy itt az állatok híján vannak a szükséges finom árnyalatoknak, mindnek a szeméből fájdalommal vegyes bizalmatlanságot vélt kiolvasni, ami őt is bizalmatlanná tette. A növények sem közvetítették már felé töretlenül Földanya nemes érzéseit. Az emberek pedig: vastag kárpitjaikkal elfüggönyzött ablakaik mögé húzódva, mintha gyanakodva figyelnék a vándorló bölcset.
Kikövezett poros utcácska végén járt, ....kaptatott kicsiny szamarával, amikor elfáradván: egy kerítéssel körülölelt különös házat észlelt. Nem tudta, hogy a hőség teszi-e ezt vele, de jobban megfigyelve a ház ornamentikáját, üzenetet, írást vélt felfedezni benne. Amikor már úgy érezte, megvan: kibetűzheti a vélt írást, leolvashatja a jelentős számokat: azok a vakolat szintjébe bújtak, majd mintha kiemelkedő nyíl mutatta volna, hogy hová függessze ismét szemét. Új és új síkok bukkantak fel elméje előtt, attól függően, hogy mit tartott érdemesnek a kiemelendővé tételre.
Kérlek folytasd a mesét..... Mire talált rá Abu Badur ? Mi lett a további sorsa?
Jó kis önismereti játék.... Monitorozhatod az automatikus gondolataid és az attitude-öd.
Tudod, Popper Péter írja egy kis írásában, hogy két angyal járja a világot, egy fekete és egy fehér.
Bármit gondolnak az emberek, ha jót, rámondja a fehér, hogy "legyen"" és a fekete köteles megerősíteni ezt, de ha negatív gondolataik vannak a fekete mondja rá, hogy "legyen! "
és a fehérnek rá kell bólintania.....
www.nagymaria.eoldal.hu/admin.php
AZ OLDAL FELTÖLTÉS ALATT !!! NÉZZ BE KÉSŐBB !
ERRŐL A TÉMÁRÓL OLVASHATOD A KAGYLÓKÜRTBEN ( www.kagylokurt.hu ) megjelent írásomat , amelynek címe : Női archetípusok (ősképek ) az Odüsszeiában.
A MENÜPONTOK KÖZÖTT TALÁLOD.
Jungiánus szemléletű tanácsadásaimat a "Mária dr.nő írásai LINKRE KATTINTVA olvashatod.
( www.pkm.hu )
BOHÓC
A Törtararany c. verseskötet kapcsán írtam ezekről a szimbólumokról. lsd. ott.
ÁLARC
MANDALÁK
A relaxáció fejezetben írtam erről néhány sort...Lsd. ott a kiemelt részt.
A mackók, medvék szimbológiájáról olvashatsz a Mária dr. nő üzenetei linkre kattintva az egyik tanácsadásom végén, melyet egy "Kismedve" jeligét használó úr kért tőlem levélben. Ezért a pár sorért tiszteletbeli tag lehettem a Medvék, mackók klubjában, melyet egy idős óvónéni alapított. Nagyon büszke vagyok erre.
A balett mozgássorának metakommunikatív és szimbolikus fejtegetése, Székely Ilona Sok piciny balettcipő cikke kapcsán:
MOZGÁSMŰVÉSZET
SOK PICINY BALETTCIPŐ ( A pszichiáter véleménye)
Négy éves kortól, ha egy kisgyerek művészi tornát, vagy klasszikus balettet tanul, ez pozitívan hat lelki fejlődédére, személyiségének alakulására.
A ritmikus mozgás, a mozgások összerendezettsége összehangolja a jobb és a bal oldali agyfélteke működését, ezáltal a tudattalan tartalmak tudatközelbe kerülhetnek. A bal agyfélteke a racionális , a jobb pedig az érzelmi működések székhelye. A test mind átélő, mind kifejező eszköz, de az éntudat hordozója is . Mozgással az önkifejezési repertuár bővíthető. A klasszikus balett szabályrendszerén belül a személyiség (személyesség) biztonságosan megnyilvánulhat.
A balettnél sok az elemelő, kinyíló mozdulat. Ezek önbizalmat növelő, kezdeményező mozgások, az extrovertált viselkedést idézik fel bennünk. Ha kiegyenesítjük a gerincünket (próbáljuk csak ki), tudatunk is élesre áll, sokkal összeszedettebbek, éberebbek leszünk.
A lábujjhegyre állás szimbolikusan növekedést is jelent, a bátran előreszegett fej, pedig a szembenézést szimbolizálja. A balett gesztus-repertuárjában a gyerekek és a felnőttek átélhetik a ritmust, az együttmozgás felszabadító lendületét, az életörömöt, mindezt egyszerűen és letisztultan. Nemes , kecses formában. A külső ritmus betartásával magabiztosságot, rendszeretetet kapnak és tanulnak, s egy olyan könnyedség birtokába jutnak, amely mögött azonban óriási munka áll.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
