Neudl Erika tollából
Szakértők házunk tájáról
A verselő lélekgyógyász
A Párkapcsolat igazán civil és független lap, hiszen nincs egyetlen alkalmazottja sem: ki-ki saját szakterületén végzi dolgát az ország különböző városaiban vagy kisebb településein. Van orvos, tanár, pszichológus, mediátor, könyvtáros, védőnő, szociális munkás, jogász, anyakönyvvezető, népművelő és természetesen akadnak újságírók, valamint lapszerkesztők is szerzői alkotóközösségünkben. Olvasóinknak ezúttal Pesten élő orvos-pszichiáter cikkírónkat mutatjuk be, aki a konfliktuskezelő magazint kiadó sajtóegyesület önkénteseként a folyóirat szerkesztését és marketingmunkáját is segíti, s korábbi lapszámainkban verseiből is közöltünk néhányat.
Nagy Mária doktornő törékeny, finom jelenség, s amikor megszólal, szerénységével és tudásával lenyűgözi hallgatóságát. A lelki-orvosi tanácsadás embert próbáló, kiszipolyozó adni tudása mellett ihletett pillanataiban fülbemászó ritmusú verseket ír - gyönyörű-fájdalmas, különös szóképeket használva. Novellái, cikkei, szakmai publikációi olvasása közben továbbgondolásra késztető újabb és újabb szálakat fedez fel az ember a fő téma vezérmotívuma mellett. Remek kommunikációs partner, megértő, befogadó, okosan-indikáló, és jól segíti a másik egyéni építkezéseit: partnerének nem hódol be, de mindig felemeli őt.
Dr. Nagy Mária egyedül neveli gyermekeit, akik közül nagyfia, Tamás (orvos apja révén) Anglia és Magyarország között ingázó, filmekkel foglalkozó fiatal-ember. "Még ma sem értem, hogyan tudtam nevelni heti két ügyelet mellett Tamás fiamat, albérletben, egyedül. Igaz, akkor még fiatalabb voltam" - emlékszik vissza. Kisfia, Olivér hiperaktív gyermek, aki állandó jelenlétet és válaszokat kíván az életkorán túlmutató napi kétezer kérdésére. A rendkívül jó megfigyelőkészségű, okos fiúcska alvásigénye mindössze 4-5 óra. Ez tovább nehezíti a mentális pluszokkal is rendelkező, ám regenerálódást igénylő anya mindennapjait, akinek követnie kell Olivér gyakori, pár perces játékváltásainak igényét.
Mária doktornő két házassága után évek óta egyedül él, nem ment újra férjhez. Azt mondja, nem is keres párt, szeret egyedül élni.
- Előbb tisztázzuk azt, hogyan lehet érzékeltetni a különbséget a pszichológus és a pszichiáter között, mert az átlagember e két szakmát gyakorta keveri.
- A pszichológus az ELTE-n végez, humán szakon, és bölcsészként közelíti meg a személyiséget, míg a pszichiáter orvosegyetemi képzettséggel biológiai alapok felől nyúl a problémákhoz, és kémiai módon közelíti meg az ember humán oldalát.
|
- Adódik a kérdés: miért pont orvos-pszichiáter lettél?
- Ez egy trauma volt. Eredetileg belgyógyász akartam lenni, e szakterület volt a szerelmem. Amikor végeztem, nem volt ilyen állás, és vidéken nem kaptam volna szolgálati lakást e munkakörhöz, így hetes bölcsödébe kellett volna adni a gyermekemet, amit semmiképpen sem akartam. A gyermek-pszichiátriára mentem, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Azután ez megszűnt és átlovagoltam a felnőtt területre. Belgyógyászként viszont nem tudtam volna dolgozni gyerekosztályon, mert nem lettem volna képes elviselni a gyermekhalálokat, gyermektraumákat, gyötrő betegségeket. Persze, ez felnőttek esetében sem könnyű.
- Előny vagy hátrány a saját gyermeked nevelésében a pszichiáteri tudatosság?
- Előny, egyértelműen az. Sok dologra az átlag dühös lehet, míg én tudom az okát, és megértőbb lehetek vele szemben, de persze sokszor én is nagyon fáradt vagyok és akkor híján a türelemnek.
- A pszichiáternek vannak fóbiái? (Nevet - a szerk.)
- Életem egy időszakában túl sok információt engedtem belső világomba, s mindennapjaimba, s akkor volt egy rövid ideig tartó pánikbetegségem, de azon hamar túltettem magam.
- A pszichiáterséged mindenképpen finom érzékenységedből adódik, ahogy az érzékelésre és sok részletre egyedien reagálsz. Múltkor olyan szépen beszéltél a tapintásról, érzékelésről. Hogy is volt ez?
- Olyan szép a tapintat, tapintás, tapasztalat szavunk. Lehet, hogy az ismereteinket a testünkről általa szerezzük? A test műszer, a hajó, amellyel együtt és nem rajta át és főleg nem rajta keresztül tapasztalva jutunk a TUDÁS-hoz. Pszichodrámán sok tapasztalatot szereztünk testi érintéskor. Eleinte szokatlan volt az érintgetős, ölelgetős gyakorlatok sora, szenvedtem is, mert nem így telt a gyerekkorom. Azután hatalmas élményt kezdett jelenteni a "mozgás" kifejezésére. Egy hónapig, ha csak kicsit is tehettem, lehalkított tévén néztem csak a mozgást, testkifejezést, gesztikulációt, mindez a figyelmem középpontjába került. Milyen sokat tudnak a mozgásról a balett táncosok, és milyen csodás az állatok mozgása. Elkezdett beszélni a mozgás, amit ittam a szememmel. Ha felveszed például a másik ember mozgását, testtartását, tisztába jöhetsz a gondolataival. Ezt használja fel a pszichodráma a gyógyításban! Fantasztikusak voltak az esetmegbeszélők. A főorvos olyan dolgokat tudott, melyeket senki más. És misztikus módon gyógyultak a betegek.
- A betegek, betegségek jelentkezésekor az emberi lélek által, azaz a komplex emberi megnyilvánulással kapod az "egységcsomagokat". Ezek kibontása elmélyülést igényel. Ilyen elmélyülés a vers is, amit te nagyon jól érzel. Az írás jellemrajzáról faggatnálak! Hogyan írsz? Milyen időszakokban verselsz? Könnyen jönnek a rímek, vagy nehezen szülöd meg az összecsengő sorokat?
- Nyugalom és inspiráló környezet kell hozzá. Egyszer például egy régi parasztházban voltam poros múltú tárgyak között, amely megihletett. Egy pest-hidegkúti kastély is magával ragadott. Nem írok könnyen és nem a hétköznap része ez nálam, ha erre gondolsz. Ritkább, kivételes alkalom, ez azt is jelenti, hogy sajnos ritkán vagyok inspiratív környezetben. Ha este hétig rendelek Budapest másik végében (kocsim nincs), majd másnap reggel öt után kelek, hogy délelőttre odaérjek, mi marad közte? Ott azután 30 beteg vár, akikre sok idő kéne, de csak pár perc jut...
- Fontos, vagy hangsúlytalan mozzanata lelkednek a versírás vagy valami miatt szerves része?
- A vers, félek, megmutatja a mélyről jött dolgainkat, mert onnan kerülnek felszínre. A versnél meztelen lesz az ember, ott nem lehet hazudni, azt hiszem ebből a szempontból a próza más. Mivel mély valómat adja, fontos dolgokat érint. Biztosan sokan vannak úgy, hogy nem is mutatják meg verseiket bárkinek, mert annyira személyessé és intimmé válik belülről fakadó költészetük.
- Mi lettél volna még, ha pszichiáter nem? Milyen szakmákat csodálsz?
- Iparművész, aki alkot: sok ága tetszik ennek, így a kerámia is... de talán a művészetek közül a patchwork, a foltvarrás, a textil, a hímzés áll hozzám a legközelebb. Szeretem a kis finom mozgásokat, mint régen volt a keresztszemes hímzés. Azt jó lenne csinálni. A tanárokat is csodálom, de pedagógus nem szeretnék lenni, nincs bennem ugyanis az a türelem, ami ahhoz a pályához szükségeltetne.
- Ha elrugaszkodnánk a magyar valóságtól, milyen időbeosztással dolgoztatnád a pszichiátereket? Angliában a tanárok tíz év munka után egy év fizetett szabadságú pihenést, feltöltődést kapnak. Fantasztikus esély ez!
- Hét évenként adnék egy ilyen pihenőévet. A heti beosztást nem törném meg, annak lehet egy lendülete, de sajnos a mai egészségügyben az a helyzet, hogy normális orvosi elvárásokat figyelembe nem véve iszonyú a túlterhelés. Kopott rendelőkben, ahol omlik a fal, megháromszorozódott az egy orvosra jutó betegszám, miközben az orvosok száma rohamosan csökken, mert külföldre mennek vagy inkább vándorolnak, ahol milliókat keresnek emberszabású körülmények és EU elvárások mellett.
- Szereted az embereket? Van a baráti körömben olyan klinikai pszichológus, aki erre a kérdésre nemmel válaszolt...
- Néha túlterhelt vagyok. Amikor délután végre hazaérek, s már a negyedik ember telefonál, azt mondom magamban, elég, nem tudok többet befogadni. De szeretem, értem e kérdést, érdekelnek az emberek, a sokféleségük, csodálom a nyitottságukat, és a meglepetéseket, amit jelenlétükkel okoznak. Sok értékes barátságom van.
- Annál is inkább, hiszen az otthonodban egy mentális klubot vezetsz izgalmas, tematikus témákban (betegség-egészség, a halál, a jó feleség fogalma, a burnout, a kiégés). És nagy levelezőpartner hírében is állsz, sokat és hosszan írsz, jól gondozod a barátságokat. Honnan jött az ötlet a klubra?
- Nem tudom ezt tetten érni, de a baráti körömben pár ember évek óta csinál ilyen beszélgetős összejövetelt. Egyik barátnőm az "értelmiségiek krumplivacsorájának" nevezte el a sajátját. Sütőben, héjába\\\' sült krumpli a menü, és sok, tán ötven gyertya ég mindenfelé - fontos beszélgetések helyszíne ez, szerettem. Voltak témák, amelyek mellett elmentünk volna, de érdemes róluk beszélni. Úgy gondoltam, gazdaságosabb együtt beszélgetni, mint külön-külön a barátaimmal, kollegáimmal, orvos, tanár, pszichiáter asszisztenssel, grafológus tanácsadóval, óvónőkkel, joghallgatókkal, hindu gondolkodóval, maharadzs barátommal. Jók ezek az esték, talán meg is könnyebbülünk, ha együtt nehéz valami.
- Hová utaznál, ha megtehetnéd, és vajon miért épp oda?
- Nemrég váratlanul elvetődtem Spanyolországba. Bármikor visszamennék. De érdekel Japán is, a maga befelé fordultságával, elmélyültségével. Túlzás nélkül mondhatom, minden képzeletet felülmúló élmény az ottani atmoszféra.
- Hol élnél, ha megtehetnéd? (Hosszan hallgat, gondolkodik - a szerk.)
- Lehet külföldön is? Cserépkályhás házban, amely nem túl nagy, de barátságos, csendes, jól fűthető. S hogy hol? Ennek kigondolására idő kellene. Tengerparton élnék egy egyszerű, nem túl nagy, melegséges hangulatú házban.
- A pszichiáterek jó része szakmája rabjává válik, sokat ír a témában, elemez. Meg tudod úszni a szakbarbárságot?
- Igyekszem, néha elcsípek egy-egy jó könyvet, filmet, de nem igazán jut időm a szépirodalomra, mert amikor egy kis időm van, muszáj szakmailag tovább képeznem magam; új gyógyszerek vannak, és sokkal több a pirula, mint amennyi szabadidőm van.
N. E.
